Egy kis ládában, többszáz apró alkatrészre lebontva érkezett Európába a tengeralattjáró. Figyeltem, ahogy egyre nagyobb elemekké áll össze. Furcsa lények költöztek bele, hogy végül ismét a dobozba kerüljenek. Vajon hová lehet velük elhajózni?

A  hűvös,  nyirkos  idő  ellenére  csütörtök  este már  tíz  óra  előtt kisseb  csoportokban  gyülekeztek  az  emberek  a  Klauzál  téren. Tanácstalanság ás kíváncsiság egyszerre ült ki az arcokra. – Ott jönnek! – hallottam a közelből a kiáltást. És valóban, az utcai  lámpák fényében feltűnt egy hajó, amely egyenesen felénk tartott.

A  fölénk  tornyosuló  Kossuth-szobor  most  egészen  különleges hangulatot árasztott. Már nem is szobor volt, hanem korall-zátony. A két kutató kiszállt a hajóból, és alámerült a  tengerbe, ahol egy roncs mesebeli  lényei vártak  rájuk. A bábok egyszerre  rémisztőek és bájosak,  ismerősek és  idegenek. A  felfedezők számos kalandba keveredtek, nemegyszer az életük forgott kockán. Megismerkedtünk egy  sellővel  és  barátságot  kötöttünk  egy  háromlábú  tintahallal, melynek pihe-puha ölelését néhányan meg is tapasztalhattuk. Ám ekkor bugyborékolva tudtunkra adták, hogy nagy veszély közeleg: egy óriási hal csattogtatta fogait a nézők feje felett. Ám a szörnyet a kalandvágyó búvárok elűzték, még mielőtt pánik  tört volna ki a nézők között. Talán az égiek jutalma volt, hogy ezután meglelték a kincset, a mélyek mélyén rejlő igazgyöngyöt…

– Ebben az előadásban a tudatalatti félelmeink és vágyaink  jelennek meg  – meséli  az  előadás  után  Jacob,  a  Les  Sages  Fous  egyik tagja. – Muszáj, hogy a báb és a közönség között intim kapcsolat alakuljon ki. Igyekszünk lassan bevezetni őket világunkba, hogy valóban el  tudjuk varázsolni őket –  teszi hozzá South, a  társulat művészeti vezetője. – Mi komolyan hiszünk a csodákban!