„…Hajszál  a  levesben,  szandál  a  frigóban,  gyerekkor,  álomporos kép…”
(Quimby: Aranykor)

A  THEALTER  Fesztivál  alatt  idén  először  rendezik  meg  a MASZKALAND  gyerek-  és  ifjúsági  szigetet.  Ezen  ötven-egynéhány gyermek vesz részt, hogy öt különböző művészeti műhelyben elsajátítsa az adott szakma fortélyait.

Benkő  Imola  és  Pap  Erika  táborvezetők  mesélnek  a MASZKALAND alapkoncepciójáról, céljáról és a fellépőkről.

– Nagyon örülünk – meséli Imola –, hogy a fesztiválprogramba ékelődő egy-egy gyerekelőadás helyett végre létrejött a THEALTERen belül  egy gyermekeknek  szóló  szekció,  egy  komplex programsorozat, és hál’ istennek úgy tűnik, kereslet is van rá, hiszen már most, az első alkalommal több  mint  ötven  gyerkőc  táborozik  velünk. Úgy gondolom, a MASZK-nak  is fontos  lehet, hogy ebből hagyomány  legyen, hiszen szükség  van  utánpótlás-nevelésre,  arra,  hogy jöjjenek  új  arcok,  fiatalok,  gyerekek.  Ezért találtuk  ki  úgy  a  MASZKALAND-ot,  hogy vidám, izgalmas, élménydús programsorozat legyen,  ne  pedig  egy  szimpla  kiképzőtábor. Az  eddigi  visszajelzések  alapján  ez  járható útnak tűnik.

– Igen, igyekeztünk színes, változatos programokat  szervezni  –  így  Pap  Erika  –,  ezen elgondolás alapján hívtuk meg a fellépőinket is,  akik  mind  kifejezték  örömüket,  hogy  a THEALTER-nek végre van olyan részlege, ahol gyermekelőadással  is  szerepelhetnek. Próbáltunk minden korosztálynak megfelelni, fellép nálunk Dvorák Gábor pantomimművész –  akit  a  kicsik  is mindenképpen megértenek  és  élveznek majd  –, itt  lesz  a  Makám zenekar  mesés-játékos  Ákom  Bákom  című  új lemezével, melyet egy  interaktív előadás keretében mutatnak be. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy ne lebutított, hanem a gyerekeket társként kezelő eladásokat hozzunk el a táborozóknak.

A  Vasvári  Pál  Közgazdasági  Szakközépiskola  ad  helyet a műhelyeknek, a  résztvevők az alagsortól az emeleti  tornateremig gyerekkacajjal és kiáltozással  töltik  fel az épületet. Reggel kilenckor  Napköszöntő  címmel  vidám,  improvizatív  gyakorlatokkal  alapozzák meg  a  napot. Mindig más  áll  a  kör  közepén, hogy bemutasson egy gyakorlatot. Kreativitásból nincs hiány, a jazz vagy éppen folk zenére a padlón úszástól a néptáncon át a bukfencig mindenfélét bemutatnak a gyerekek, és a műhelyvezetők is láthatóan élvezik a reggeli tornát.

Az  udvarhoz  legközelebb  eső  teremből  messzire  hallatszik a  nevetés,  ez  a  Grafikai műhely, melynek  vezetője,  Komáromi Erzsébet éppen hidegtű nyomtatásra okítja a fiatalokat. A/5-ös fémlapokba  karcolnak  képeket,  befestik  azokat,  majd  ledörzsölik a  felesleges  festéket. Andris, a  legfiatalabb grafikusjelölt fejezi  be  elsőként  a  munkát,  így  ő  préselheti  először  a  vízbe mártott papírlapra az elkészült  fémkarcot. A prés karjai  rögtön hajókerékké  változnak  a  kezei  között,  alkalmat  adva  hajóskapitányi képze(le)ttsége  fitogtatására,  melyet  a  műhely  tagjai kitörő  örömmel  fogadnak.  Ezen  felbátorodva  Andris  kapitány vidám dalba kezd: „Szeretem a fejed, mely sötét, üres és kopog, / Szeretem a szíved, mely naponta csak egyszer dobog. / Szeretlek téged, mint kecske a kést, / Mint marha a kiszáradt vetést.”

A  Drámaland  műhelyben  könnyed  relaxációs  és  koncentrációs  gyakorlattal  kezdődik  a  nap.  A  túlnyomó  többségben lányokból álló csapat körben ül a  földön, majd hátradőlnek, és lassan ellazítják minden porcikájukat Pap Erika és Benkő  Imola műhelyvezetők nyugtató, halk szavaira. Teljes csend és mozdulatlanság. A napi téma a burleszk,  Imola mesél és  instruál, míg Erika bemutatja, hogy mit  is  kell  csinálni. A  foglalkozás végén már  kisebb  jelenetek  is  életre  kelnek, megelevenedik  egy  vil-lamoson  történt gyilkosság, az épp arra  járó két  sírásóval, és a humanizmust hallásból sem  ismerő sofőrrel. A  jelenetek végén tapsivarban tör ki a közönség.

Farkas Arnold keze alatt dolgoznak az ifjú filmesek a Filmkaland műhelyben. Komoly munka  folyik, éppen egy pixellációt készítenek,  székeket  raknak  sorba,  majd  egyesével lefényképezik azokat. Amint  egy-egy  szék már  eldőlt,  végeredményként  egy különleges mozgókép  jön  létre. Akik  inkább a  rajzfilmhez vonzódnak, azok maguk rajzolják meg a képeket, melyeket  lefényképeznek,  így egy  kész animáció  jön  létre. A  későbbi napokon kedvenc  filmjeikből  választanak  ki  egy  jelenetet  a  táborozók, amelyet  a MASZKALAND-os  színjátszósokkal  együtt  alkotnak újra.

Az  alagsorba  érve  a  folyosó  végéről  ismét  hangos  nevetés hallatszik.  Gyengébb  horrorfilmek  kezdődnek  így.  A  folytatás  viszont mindenképpen  vidámabb,  hiszen  itt  a  Fénykalandműhely ifjú fotósai hangoskodnak csupán az elsötétített teremben. Amint felkapcsolják a villanyt, láthatóvá válik a Farády Panni műhelyvezető keze alatt szorgoskodó gyermekek sokasága, akik nem  holmi  bolti  fényképezőgéppel  vesződnek,  hanem  tulajdon két kezükkel készítenek maguknak Camera Obscurát, azaz lyukkamerát. A délután folyamán már sokan saját kamerájukkal örökítették meg társaikat, vagy éppen a Régi Zsinagógát.

A Zene és Tánckaland műhelyben éppen a napi Metamorfózisjáték megszervezésén dolgozik Kecskeméti Éva és Seres  István Pipu,  a  két műhelyvezető  és  lelkes  csapatuk  az  eddig  tanultak felhasználásával. Tegnap  testképeket  és  testplasztikákat  alkottak  a  gyerekek.  Megismerték,  mi  mindenre  lehet  alkalmas  a testük,  ehhez  kombinálták  a  zenei  és  ritmikai  aláfestést.  A délelőtt  tanultak  alapján  a  résztvevők  ebéd  előtt  egy  spontán MASZKALAND Zenekart alapítottak, és általuk létrehozott ritmikára egy zenés-táncos koreográfiát adtak elő.

Ebéd  előtt  a  Metamorfózis-kuckóban  színházi  jelmezek, sminkkészlet  és  testfesték  felhasználásával  bárki  átalakulhat tigrissé,  vámpírrá  vagy  éppen  öreg  káposztalevéllé.  Hálából a műhelyvezetőket is kifestik a gyerkőcök, Pannit, a fotósok vezetőjét  oroszlánná  sminkelték,  bár  tagadhatatlan,  hogy  a  bajsza Daliéra hajazott. Pipu  (bá’)  abohózatokból  ismert Kató nénivé alakult át. A hasonlóság az ő esetében megtévesztő volt.