Elsősorban gyerekeknek – de egyben az őket kísérő szülőknek is – nyújt színházi élményt, és tán a világ jobb megismerésének lehetőségét Dvorák Gábor A szavakon túl című pantomim-előadása, amely az idén a különböző generációkat megszólító THEALTER Fesztivál MASZKALAND programsorozatában kapott helyet.

Már az ókori görögök  is – kezdhetnénk a mesét a pantomimről, amely a szavak nélküli, testmozgással, gesztusokkal, mutogatással jellemzett, gyakran egyszemélyes előadások összefoglaló neve. Itt a színész puszta arc- és kézmozdulataival hat, örömöt, bánatot mutat
be anélkül, hogy akár egy szó  is elhangozna. Cselekmény  folyik a szemünk előtt, sorsok, karakterek elevenednek meg. A testbeszéd voltaképpen  genetikai  örökségünk,  a gesztusok  és  az  arcmimika egy  része univerzális, a Föld minden pontján érthető és ugyanazt jelenti. Használatuk akaratlan, ezért gyakran nem is figyelünk oda, hogy mit árulunk el velük szavainkon túl.

Dvorák  Gábor,  a  THEALTER-en  bemutatott produkció  létrehozója és egyetlen előadója az Ex-Stasisnak elmondta, az előadás a  színházi  dramaturgiára  épülő,  tárgyteremtő,  értelmezhető  és  értelmezendő  történeteket  bemutató  pantomimot  hozza  el Szegedre  a  gyerekeknek.  Maga  1982-ben szerzett  művészi  diplomát,  azóta  fiatalok százait tanította  pantomimra.  A művészet az élete, bár ez a kifejezési  forma ma kissé mostohagyermeke a színházi világnak.

A  produkcióról  szólva Dvorák  elmondta, kezdésként mindig megismerteti  a  közönséget  a  pantomimmal,  felvezeti,  hogy mit fognak  látni, hogy  az  egyes gesztusok mit jelentenek, bemutatja, hogyan lehet tárgyakat, nemlétező karaktereket és akár érzéseket  is  bemutatni  szavak  nélkül.  Amikor  a gyerekek  megértik,  hogy  az  egyes  jelek, mozdulatok  mit  is  jelentenek,  akkor  kezdődhet a  játék, a  képzettársítások  sora, de itt is szükség van az aktív közreműködésükre, arra, hogy figyeljenek és beavatkozzanak az előadásba.

A  szavakon  túl  voltaképpen  etűdök,  idézőjeles  improvizációk  sorozata,  amelyekben  egy  alaphelyzetből  kiindulva  haladunk a  megoldás  felé.  Ebben  a  pantomimban  nincs jellemfejlődés. Ehelyett olyan, a gyerekek számára is átlátható, a saját életükben is gyakran felmerülő konfliktushelyzetek megoldására koncentrálnak, mint a szeret–nem szeret, az enyém–nem enyém, a hazudik–nem hazudik, az emlékszik–nem emlékszik.

Dvorák Gábor pantomimművész a darab megtekintését 5–6 éves kortól ajánlja igazán, ekkortól nyújt valódi élményt a részvétel. Mint elmondta,  számára  speciálisabb  játékot  és  odafigyelést  igényel, hogy ezúttal nem gyerekcsoportnak adja elő a darabot, amelyben közel azonos korú  fiatalok vannak néhány kísérő  felnőttel, hanem egy olyan közönségnek, ahol szinte minden gyerek mellé  tartozik egy felnőtt is. Ilyenkor nekik is kell játszani, az ő érdeklődésüket is le kell kötni.