Képzeljünk  el  egy  abszurd helyzetet: Hollandiát  elönti  a  víz,  és kizárólag a magyarok fogadják be a menekülteket. Mi a véleménye erről a két népnek?

– Hogy jutottatok el az ál-dokumentumszínházhoz?
–  A  Space  Theater  sokat  foglalkozik  a  fikció  és  valóság  közti határvonallal. Észrevettük, hogy könnyebben megnyílnak az emberek,  és  kevésbé  közhelyes  válaszokat  kapunk,  ha egy  kis  fikciót is  csempészünk  a  darabba.  Ez  a  katasztrófa-keret  lehetővé  teszi, hogy ne a folklorisztikus elemek, hanem az őszinte reakciók domináljanak.  Hollandiában  arról  faggattuk  az  embereket,  hogy mi  a menekültség, mi hiányozna nekik a hazájukból, ha ilyen helyzetbe kerülnének.  A  magyar  előadás  során  felkészítjük  a  lakosságot  a menekültek  befogadására,  kint  pedig majd  a  hazájuk  elhagyásában nyújtunk segítséget a hollandoknak.

– Volt olyan válasz, amin megdöbbentél?
–  Megrázó  volt,  hogy  a  megkérdezett  holland  egyetemisták mennyire  mereven gondolkodnak.  Bennük  még  élnek  a  sztereotípiák: Magyarország  szürke, monoton, és  az emberek  kedvetlenek… És alacsonyak. A hollandok csak látszólag befogadóak. A két ország között több a párhuzam, mint gondolnánk: mindkét nemzet kicsi, és fél attól, hogy elsüllyed a nagy Európában.

– A közönségnek mekkora szerep jut a darabban?
– A nézők véleményét is megkérdezzük az est során, egy idő után kialakul egy fesztelen beszélgetés. Megkínáljuk az embereket holland ételekkel-italokkal. A magyar  turnéra most kilenc kiló  sajttal és averrel  érkeztünk –  ami  egy holland pálinka. Kint pedig  zsíros kenyeret és Sport szeletet szolgálunk fel.