A THEALTER szerda esti megnyitójával egyidőben az égi direktor is bemutatott egy metamorphosis-darabot: az egész nap szürkén szemerkélő eső elállt, a felhőfüggöny szétnyílt, és színre lépett a Nap.
Közben Balog  József  szomorkás-komoly arckifejezéssel, öltönyben, cilinderes-ünnepélyesen  jegyzeteiből  megnyitotta  az  idei  fesztivált.
„Még soha sem beszéltem papírból, nagyon izgulok, hogy mit fogok most mondani“ – mondta, illetve olvasta, mialatt a Régi Zsinagóga udvarára megérkeztek az örök késők és a THEALTER-feeling is. „Ez a tizennyolcadik THEALTER. Ezt én el  is hiszem, hiszen mind a tizenhetet én nyitottam meg“  –  hallgattuk  őszibarackkal  és  borral  kezünkben,  várva  arra  a mondatra, amely elindít majd bennünket az ötnapos úton. Ez a mondat egy korty vörösbor és egy fél barack után el is hangzott: „Legyetek nyitva, ámuljatok, a lehetetlen megtörténik veletek!“.
Végül  a méltó  köszönetek  sora  után  Balog  József  illendőn megemelte kalapját, olyan, de olyan magasra, hogy az már nem  is érintette fejét többé, ott maradt, magasan a levegőben.
(és csönd…)
Aztán  felkerült  helyére  a  piros  bohócorr,  és  Józsi  eltűnt  a  Régi Zsinagógában, amely a megnyitó alatt csendben Színházzá változott át.