Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 2009. évfolyam - 1. szám / SZESZ rovat

 

Lapszámaink

Friedrich Uta - Ne felejtsetek el álmodni!

nyomtatható verzió

Örökérvényű tanácsok a SZESZ-től

 Nevessetek! Sírjatok! – ezzel a felszólítással kezdődik a Szegedi Egyetemi Színház Szerelmesek és Don Quijoték című darabja. Valóban, mennyivel szebb volna az élet, ha mernénk szívből nevetni és sírni… – A színház il-lú-zi-ó – hangzik még el egy utolsó figyelmeztetés, mielőtt megjelenik harci dobozokon (akarom mondani paripákon) a Don és Sancho Panza alakja. És miért ne lehetne a lovagi kard egy jól megtermett porszívócső? A valóság mögött van egy másik valóság, a színpadon megjelenik mindaz, ami lehetne. Felmerül a kérdés, hogy hol ér véget az illúzió, és hol kezdődik a valóság. Cervantes hősének legendás alakja végigkísér életeket és korszakokat. Ha másképp nem, hát klónozással. Ez is egy megoldás, hiszen „minden út, minden ösvény, minden folyó vezet valahová”.


uttam
Szubjektív

Nagy József Sho-bo-gen-zo-jának nyugalma után igazi felüdülés volt a szegedi egyetemisták dinamikus nyitánya. A pingponglabda-harc igazán jó móka! Az énekkel és dobszólókkal megtűzdelt darab sok humort rejtett magában. Ki kell, hogy emeljem a Sancho Panzát játszó Manga Dániel alakítását, aki közelebb hozta hozzánk a tőlünk időben és térben messze játszódó történetet. Számomra azonban a darab túl szájbarágósra sikerült, nem hagyott teret szubjektív megélésnek és egyéni interpretációnak.

Kontra-szubjektív

A többünkben felmerülő kritikára, mely szerint a darab leginkább egy középiskolás beavató színházra hasonlított, Czene Zoltán rendező a következőképp reagált:
– Igaz, hogy ez egy kedvcsináló is magához a témához, a műhöz. Kíváncsi lennék, hogy a közönség soraiból hányan olvasták a Don Quijotét. Én nem érzem túl szájbarágósnak. Az előadás kétharmad részben Gyurkó László színpadi változatán alapszik. Őt gyakran érték olyan vádak, miszerint túl didaktikus. De az anyag maga is ilyen, ami szerintem manapság nem baj – én hiszek a színház tanító feladatában. A szövegről sok didaktikát lefejtettünk, ami maradt, az az egésznek a magja. Ezt ellensúlyozza az erős mozgásvilág, a nyitás és a finálé.


2.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció