Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 2009. évfolyam - 1. szám / Nagyjózsef rovat

 

Lapszámaink

Ottroba Anna - Bolyongás az Igazlátás ösvényén

nyomtatható verzió

A Shobogenzo a japán buddhizmus szent könyve, a XIII. században élt Dogen Zenji lejegyzett beszédeinek gyűjteménye. A magyarkanizsai Nagy József vállalkozása, hogy a könyv szellemiségét színpadra vigye, nem egyszerű, hiszen nem dialógusokat, történeteket adaptál, hanem sokkal inkább egy személyes, elmélyült gondolatot oszt meg az igazlátásról. A Nagy József Regionális Kreatív Műhely Sho-bo-gen-zo című darabja az idei THEALTER nyitó előadása volt.


Turistajelzések az ösvény mentén


A rendező és mű közti közelség bensőséges viszonyt előfeltételez, amelyben a néző csak nehezen találja a helyét. Mégis vannak olyan motívumok, amelyek kapaszkodóul szolgálnak az értelmezéshez.  Ilyen például a maszk, amely az ókori színjátszás elengedhetetlen kelléke volt. Fő funkciója az volt, hogy eltakarja az arcot, a színész személyisége így rejtve maradt. Ebből kiindulva nem azon volt a hangsúly, hogy ki, hanem hogy miért és mit csinál. A darabban ez az elrejtőzés a későbbiekben is szerepet kap, a színészek gyakran az arcuk elé teszik kezüket, vagy a nézőknek hátat fordítva játszanak.  A mozgás – mivel a darabnak nincs szövege – kiemelten fontossá válik. A mozdulatok általában lassúak, a pózok hosszan kitartottak. Erre magyarázattal a Shobogenzo szolgálhat. A reinkarnációba vetett hit ugyanis felszámolja az időt, ebben a világban mindig van lehetőség arra, hogy az ember a zazen (az elmélyülés) állapotába kerüljön. A lélek halhatatlansága semmissé teszi az időt, a jelenetek talán ezért lassúak, ráérősek.
Épít az ok-okozati összefüggésre, hogy minden tett rögtön vagy késleltetve, de végül kifejti hatását. A késleltetés alatt akár a következő életet is érthetjük, de van úgy, hogy a hatás hamarabb, egy még el nem követett cselekvés előtt érvényesül. Látható: véletlenek nem léteznek, csak az fordulhat elő, hogy a tett és annak következménye között hosszú idő telik el. 
A harmadik ilyen kapaszkodónk a logika. A Shobogenzo túlmutat minden logikán, arra a megértésre apellál, amely csak hosszú tanulmányozás után sajátítható el. A témából és az adaptáció típusából fakadóan jellemző rá a történetnélküliség, az előadás hagyományos értelemben vett megértésére való kísérlet, vagy a színpadi történések egységben való vizsgálata nem biztos, hogy célravezető.


Színész játék – játékszínész


Az egyórás játék két főszereplője – Nagy József és Cecile Loyer – mellett állandó és nélkülözhetetlen részét képezik a darabnak a zenészek, Joelle Leandre és Szelevényi Ákos. A felütés keleties hangulatot teremtett, a kultúrának megfelelő jelmezekkel és maszkokkal.



A hangszerek kezdetben inkább egy elidegenítő zörejt szolgáltatnak, amely jobban hasonlít az ajtó nyikorgására, a fa kaparására, mintsem aláfestő zenére. Érdemes figyelni a zenészek és színészek közötti kapcsolatra, ahogyan mind a négyen beleélik magukat a másik játékába, és belefeledkeznek a zenébe és a táncba – egymásba. Az előadás ezután elrugaszkodik a múlttól, a tradícióktól, megjelenik a mai nő és a mai férfi. Vagy inkább az örök nő és az örök férfi? Mindketten egyforma fekete ruhában, a nézőknek háttal érkeznek a színpadra a kellékül szolgáló függöny mögül. Mozgásuk jól értelmezhető kört ír le, a kezdeti darabos, pantomim-szerű mozdulatok később feldúlttá válnak, de mindenképpen feszültséget keltenek a nézőben. Ez a nyugtalanító érzés később sem múlik el, nincs olyan pillanat a darabban, amikor a néző felszabadulhatna az események szuggesztív hatása alól. A mimikának itt nincs szerepe, a színészek arca kifürkészhetetlen marad, minden a mozgásba és a kellékekbe van kódolva. Ilyen visszatérő eszköz a boríték, a papír, a függöny és a tükör.  A két utóbbi akár együtt is értelmezhető az illúzió jegyében. A függöny a színházi játék valóságának illúzióját teremti meg, míg a tükör az ember önmagáról alkotott képét reprezentálja. A színház a színházban egy másik értelmezése is megjelenik a nagy függöny kicsinyített másával, olyan ez, mint az álom az álomban.

Az út vége?

A zárás hű marad a darab hangulatához, a feszültséget nem oldja fel a színészek arcára kiülő delíriummal átitatott mosoly sem, látszik, hogy ez is csak egy maszk, amely azt a látszatot kelti, hogy most már minden rendben van.
A Nagy József Regionális Kreatív Műhely nagy fába vágta a fejszéjét azzal, hogy az igazlátásról értekezett az illúzió jegyében megrendezett THEALTER-en. A Shobogenzo szerint mindenkiben ott van az igazság, a feladatunk csupán annyi, hogy bizalommal forduljunk magunk felé, és soha ne hagyjuk abba a keresést. Ha innen nézzük, akkor az előadás a rendezőnek a nézőkhöz intézett monológja, egy szubjektív gondolatmenet az igazságról.

Ottroba Anna




3.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció