Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 2009. évfolyam - 1. szám / Tula rovat

 

Lapszámaink

Friedrich Uta - Futurisztikus álomtánc

nyomtatható verzió

A Kisszínház öltözője. Csöppnyi lány kimerülten guggol a bőröndje felett. Ő Jelena Stikova, a Tula koreográfusa. Véget ért az utolsó próba, ezután már élesben megy.

Miért Tula az előadás címe?

Az ősi mexikói településre gondoltam, amikor kitaláltam. A Derevo társulat egyik darabjába beágyaztunk egy mexikói szálat, ennek a folytatását akartam színre vinni. Erősen hatottak rám az országra jellemző színek és a tolték maszkok. Később ráeszméltem, hogy Tula egy orosz város neve is. Ám nem csak ez a két világ hatott a munkámra. Koreában kezdtem el dolgozni az ötleten, az ottani élményeim is szerves részét képezik a táncnak.

A díszletet is te tervezted?

Igen. Elsősorban a Távol-Kelet ihletett meg. Koreában gyakran találkoztam a sárga árnyalataival. A Japán-tenger partján laktunk, így a zöldet és a kéket használtam kiegészítő színként.

Hogyan alkalmazzátok a butoh tánc elemeit a mozgásvilágotokban?

Gyakran elgondolkodom azon, hogy van-e jogom használni ezt a kifejezést. Rendkívül kevés valódi butoh művész van, mindenki más csak őket utánozza. Minket Japánban hívtak már „orosz butoh társulatnak”, ami igazán hízelgő ránk nézve, de ez csak annyiban igaz, amennyiben mi is a test és a környezet érzékeny egyensúlyát keressük.

Milyen zenét használtok a darabban?

Élő zene lesz. A zeneszerzőnk, Igor Tyimofejev olyan, mint egy nagy gyerek. Eredetileg basszusgitáros és ütős, de szinte minden hangszert (vagy egyéb tárgyat) meg tud szólaltatni. A darabban szereplő másik két táncossal tavasszal találkoztunk. Ők elsősorban tűzzsonglőrök, nagyobb fesztiválok alkalmával az utcán kalapoznak. Megeshet, hogy Szegeden is játszanak majd!

Mik a további terveid?

Van egy saját mozgásstúdióm, a Sörbet. Szeretnék gyerekdarabokat csinálni. Hallottam a THEALTER-en belül megrendezett Maszkalandról, kíváncsi lennék az ott folyó munkára.

UTTAM
Szubjektív

A vége. A kínos befejezés. Csak az ne lett volna… A műsorfüzetben olvasottak és a beszélgetés után egy igazi multikulti kavalkádra számítottam. Ehelyett egy futurisztikus világ jelent meg előttem, ahol nemtelen lények bolyonganak tétován. A látványvilágért megérte. A táncosok finom mozgása felejthetetlen esztétikai élmény, a zene magával ragadó volt. A körvonalazódó történet egy szerelmi háromszöggé alakult. Minden stimmel. De a vége… Nem szeretem, amikor nincs egy előadásnak VÉGE.

5.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció