Harsányi Attilának van egy „gesztuskönyve”. Ebbe feljegyzett az utcáról kilencven, talán száz kis mozdulatot, kéztartást, állópózt. Talán a miénk is benne van. És Harsányi Attilának van egy „irodalmi apja” is, Kassák Lajos. Tőle szavalta szerda délután A ló meghal, a madarak kirepülnek című szabadverset a Csillag börtönben.
Játszott már valaha elítéltek előtt?
Nem, még nem. Ez mindenképp egy furcsa helyzet, de egyben életre szóló élmény is, hogy elítélteknek mondhattam Kassákot. Különleges atmoszférát teremtett. Mint amikor tavaly Rudolf Hesst játszottam a Régi Zsinagógában, annak is volt egy külön bukéja. De valószínű azért, hogy a Hetek Csoportjával is lesznek még itt előadások, programok.
Úgy tudom, hogy nagyon szereti és már több éve rendszeresen szavalja A ló meghal, a madarak kirepülnek című Kassák-verset. Miért érzi magához ilyen közel a művet? Csak egy példa a költő életéből: amikor elkezdett verseket írni, elvitte őket Csizmadia Sándornak – egy akkoriban ünnepelt szocialista költőnek –, aki azt mondta neki, hogy „ez jó, kedves Lajos elvtársam, de ez minden, csak nem vers”. És akkor Kassák nem azt mondta, hogy akkor most hazamegyek, és a kardomba dőlök, hanem hogy „olyanokat fogok írni, amitől betörik a fejed”. Nekem tetszik ez a magatartás. Rengeteg igazságot látok a versben, belülről tisztít meg, és nagyon tetszik a költő egész személyisége. Szerintem életem végéig elkísér majd.
Egy tavalyi interjújában azt mondta, hogy „valamiféle szellemi közösséget hiányol a magyar színházakból”. Máig érzi ezt a hiányt?
Néha úgy érzem, mintha a színház szimplán egy munkahely lenne, pedig ennél igenis nagyobb tartalma van. A hiány alatt a gondolkozást is értem, azt, hogy nyolc-tíz ember egy ügyért tudjon harcolni. Nem tudom, hogy ez általános, vagy csak magyar színházi problematika-e. De az az igazság, hogy most már ezzel nem is foglalkozom.
Ugyanebben a cikkben olvastam, hogy nem feltétlenül akar szerepelni, csak egy olyan közegben szeretne lenni, amely inspirálja. A színészeten kívül milyen más önkifejezési formákat keres?
Én például bútorasztalos vagyok, és most szeretnék készíteni egy bútorcsaládot. Ezen kívül egyszer szívesen írnék egy könyvet, de kedvelem a díszlettervezést, és festenék is. Mostanában egyébként épp Radnótival foglalkozunk, és ő írja valahol, hogy jó lenne, ha adnának neki egy jó erős cipőt, mert akkor elmenne valahová. Én ezt persze átfogalmaztam: szívesen lennék béke, ha adnának egy jó erős cipőt. És akkor elgyalogolnék békének – mondjuk Izraelbe.
Hegedűs Gabriella
|