Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 2009. évfolyam - 1. szám / Maszkaland rovat

 

Lapszámaink

Vidéki Tamás - MűhelyMunkaLand

nyomtatható verzió

Idén rendezik meg második alkalommal a THEALTER keretein belül a Maszkaland összművészeti tábort. A foglalkozássorozat vezetőit kérdeztük a műhelyeikben folyó munkáról, és az idei fesztivál vezérfonaláról, az illúzióról.

Benkő Imola Orsolya, a dráma- és táncműhely vezetője, programszervező

A tavalyinál kevesebben vagyunk, de ez a programjaink előnyére válik, hiszen rendkívül kis csoportokban dolgozhatunk, így nagyon jól haladunk. Gyorsabban tanulnak a gyerekek, és nekünk is könnyebb dolgunk van velük, nem oszlik meg annyira a figyelem. A kevesebb néha több. Idén már nagyrészt előre tudták a gyerekek, hogy melyik műhelybe szeretnének jönni. Vannak tavalyról már jól ismert arcok, akik vitték a Maszkaland jó hírét, és most a barátaik is eljöttek, fiatalodott a banda. Összevontuk a tánc- és drámaműhelyeket, hiszen valamilyen szinten a világ is afelé halad, hogy a különböző irányzatok kapcsolódnak, és valami újat hoznak létre. A jelenetekben csökken a kimondott szavak száma, azok viszont ezáltal élesebbé, súlyosabbá válnak.
Az első napunkat azzal töltöttük, hogy végigbeszélgettük, mi is az illúzió, és a gyerekeknek miféle kapcsolatuk van ezzel a jelenséggel. Rendkívül érdekes dolgokat mondtak, az álom és a képzelet mezsgyéjén barangoltunk. Az illúziót próbáljuk megidézni, megkeresni a színjátékban, és megkíséreljük együtt elsajátítani a létrehozását. A játék formája az árnyjáték lett – ezen keresztül vizsgáltuk, hogyan alakul ki a valóságból az általa keltett látszat. A harmadik napra eljutottunk odáig, hogy színészpalántáink érzékelik azokat a mélységbeli különbségeket, amelyeket előre-hátra mozgásukkal létrehozhatnak az árnyak között. Ezeket felhasználva jönnek létre a jelenetek.

Komáromi Erzsébet Katalin, a képzőművészeti műhely vezetője

A képzőművészeti műhelyben egyedi és sokszorosított grafika készítésére is lehetőségük van a táborozó gyerekeknek. Idén előre vettük a monotípiák, az egyedi képek előállítását. Ez egy egészen különleges módszer: a festéklapon hengerrel terítjük szét a színeket, így egy kiszámíthatatlan, új minta jön létre. Ezeket aztán szabadon formálhatják a gyerekek, az alapján alakítják tovább, amit belelátnak ebbe az amorf szín- és formakavalkádba. Egy kicsit olyan ez a játék, mint amikor a felhőkből próbálunk kiolvasni egy-egy formát. Tulajdonképpen illúzió: a felhő – esetünkben festékfolt – azt mutatja, amit az alkotó belelát, de mégis belenyúlunk a rendszerbe, és a fantáziánkon átszűrve a valóság egy újfajta lenyomatát hozzuk létre.
A második naptól kezdve már előre tervezett munkákat alkalmaztunk, hidegtű-nyomatokat készítettünk, és mára eljutottunk a linómetszésig. Ezek már kicsit komolyabb feladatok, hiszen a technika erősen behatárolja a spontaneitást, viszont ilyet azelőtt még nem csináltak ifjonc alkotóim. Az újdonság lenyűgözött mindenkit, rendkívül megkedvelték ezt a technikát.  Idén nagyon sokan direkt ebbe a műhelybe jelentkeztek, és ez nekem nagyon jól esik. Úgy tűnik, jó munkát végeztünk tavaly, és a gyerekek is élvezték

Farády Panna, a fénykép műhely vezetője

Idén kémekké neveztük ki magunkat, mivel a tavalyinál fejlettebb képalkotó eszközöket készítettünk, amelyekkel már viszonylag gyors és pontos képeket lehet készíteni. Feltűnés nélkül megörökítünk mindent, amit látunk, és a fényképezőgépünk rejtve marad, hiszen az szó szerint a tenyerünkben elfér. Ezeket a modern kis camera obscurákat – mi csak kémkamerának hívjuk – egy filmtekercsből és egy gyufásdobozból hoztuk létre némi szigszalag hozzáadásával. Ezen eszköz köré építettük fel a kém-imidzsünket. Mindannyian csináltunk az ujjlenyomatunkról is képeket, a gyerkőcök pedig különböző titulusokat adtak egymásnak. Van egy műhely-szellemünk is, Boldizsár, vele együtt örökítjük meg titokban más műhelyek munkáját, és az egész tábort.
Az illúziót gépeinkkel úgy hoztuk létre, hogy azok 20-30 másodperces expozíciós idejét arra használtuk fel, hogy az alany vagy az alkotó elmozdulásának fázisait egy képen rögzítsük. Ha a téma előre-hátra mozog, akkor kisebb-nagyobb másai jönnek létre, és a képből nem derül ki, hogy melyik volt először és melyik utoljára. Ekként a pillanatkép egy mozgás-illúzióvá válik.

CSIPA

9.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció