Emberi kötelékek. Soror, vagyis lánytestvér. Az ember nem választhat nővért magának, mert az a természettől meghatározott viszony. Egy kötelék, mely elszakíthatatlan és meghatározhatatlan: eleve elrendelt. A vér nem válhat vízzé; megszakadhat egy barátság, egy kapcsolat, de a testvéri kötelék valójában soha, mert nyomait a testünkben őrizzük már születésünktől fogva.
A Compagnie Alise párizsi társulata Soror című táncelőadásában a lánytestvéri viszony kap domináns szerepet. Egy furcsa lelki kapcsolat, mely különbözik minden más emberi magatartástól. A színházat Claudia Flammin társulatvezető illúzióként határozza meg, a darab célja mégis a valóság megragadása.
A Soror többek között a pszichoanalitikus filozófus, Jacques Lacan szövegeivel dolgozik, a lélektani elmélyülés, amely a tánc által lesz még koncentráltabb, ezért is nélkülözhetetlen. Flammin arra a kérdésre, hogy miért Lacan, illetve Sartre szövegeket illesztett az előadásba, a következőt mondta: „Ez a két szerző beszél a Másikkal való kapcsolat jellegéről, amelyben a testvériség is megtalálható.” A nem választott, hanem eleve elrendelt Másik érdekes kérdéseket vet fel pszichológiai és színházi szempontból is, hiszen a színház maga is felfogható a Másikkal való találkozásként.  Az előadás a valóságból építkezik azért is, mert mindegyik színésznek van lánytestvére. A táncban megjelenő kapcsolat ábrázolása összetetten jelenik meg, többrétegűen épül fel, és talán saját létünk meghatározásához is elengedhetetlen.