The rest is silence

Benczur Kata

Színházszag lett a Zsinagóga színpadán. A holnap induló THEALTER fesztivál fő helyszíne, a Régi Zsinagóga újra megtelt sikollyal, zihálással, a test zajaival. Ahogyan a mezítelen láb csusszan forgáskor, ahogy a térdek koppannak a padlón, ahogy a reflektorok melegítenek és ahogy a hangfalak búgnak halkan. Minden összeáll, egyben van szép lassan.

Ma leginkább a nézőpontváltást gyakoroltuk. Az előre kiadott házi feladatban a dráma fő alakjait, Antigonét, Iszménét és Kreónt gyaláztuk, de úgy általánosságban, minél távolabb kerülve a konkrét drámaszövegtől. Mert mindenkinek van egy Kreónja, aki elnyom, aki nem hallgat meg, aki keresztbe tesz, aki keresztet vet rád. Aztán vannak Iszménék is, talán ők a legtöbben. Akik valamiért nem állnak ki, valamiért nem tiltakoznak, valamiért nem szavaznak. Ingadoznak.

Antigonék vannak vajon?

Ezt majd a néző dolga lesz megválaszolni.



Később két állapotot: a megalázottságot és a lázadást kell formába önteni a színpadon. Csattannak a pofonok, kétségbeesett ordítástól hangos egy törékeny lány teste, ökölbe szorulnak a kezek, görcsbe a gyomrok, székek repülnek és törnek darabokra.

Zsigerien, sűrítetten, a lényegre koncentrálva! – mondja a rendező, mikor másodjára is nekiállunk. Húzzuk ki, cseréljük meg, nem kell a szék, mélyebbre állj!

- Nem tudom, ez a lázadás nekem nehezebben megy, mint a megalázkodás.
- Nekem is! – Csatlakoznak többen is.

És önök? Csatlakoznak többen is?

(Urbán-tréning, 4. nap)

Fotó: Révész Róbert