Haverok, buli, Isten

Kovács Bea

Első estére ősbemutató, hármas koprodukció, nem semmi. A szex, drog és rock ’n’ roll ősi triójához meg negyedikként odailleszteni az isteneket – formabontó. Azaz hogy Istent, egyes számban, merthogy egyedül van, nagyon egyedül. Elhagyták az emberek. Kivéve, aki visszatalált hozzá. Mindenki más piszkálja, fikázza, be akarja perelni. De Isten nem enged a negyvennyolcból (a magyarok Istene?). Bekeményít. Kínzást ígér, háborút. Közben meg feleségétől érdeklődik, hogy Ádámka ugyan miért harapott bele? Nyomatékosítja, hogy az almalé elcsapja a gyomrát.



Az Isten saját képére teremté az embert, és vice versa. Legalábbis az előadásban. Isten ócska kis üzletember, profitorientált, feleségcsaló. Ha Angyalka értesíti, hogy a piacra dobott lemez, a Halleluja, már kétmillió példányban elkelt, veregeti a mellét, mint a Wall Street farkasa.  A Halleluját ott fenn ő, itt lenn meg üzlettársa, egy kiégett rocksztár nyomatja. Egy volt drogfüggő rocksztár. Mostanra már füves cigi helyett csak oltári nagy közhelyeket puffogtat. Hogy miért is ez a marketing? Ja, hogy más is kapjon a megváltásból. Meg persze, a profit, a profit, a profit!



Két szék (világ?) közt meg a kisember, nagyszájú csávó, aki számon kér Istentől, hogy miért már ez a rengeteg szenvedés, gyilkosság meg húgyszag? Szodomában már hátra sem szabad nézni, what the hell? Isten a nagyfiú, mi, emberek, meg marionettek vagyunk pusztán. Valahol középúton meg egy link közvetítő, akinek szavát sem hisszük. Harsányi Attila hozza ezt a három figurát egy személyben.

Az előadás nyomokban (amerikai) (pop)kultúrát tartalmaz. Kacagunk, mert vicces és mert kicsit igaz. Vagy legalábbis egy érvényes nézőpont, a sok közül. Rock’n’roll kevésbé, inkább kapitalizmus – első olvasat.

(Aradi Kamaraszínház - MASZK Egyesület: sex, drugs, gods & rock'n'roll)

Fotó: Révész Róbert