Antigoné reloaded

Kovács Bea

Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak – az Antigoné sora többször is elhangzik a szentesi Horváth Mihály Gimnázium szabadtéri előadásán. Nem szikár módon, hanem Ákos jól ismert Ilyenek voltunk számának dallamára. Akkor most próbáljuk meg együtt: Gyűlölni ne-em születtem én, szeretni csa-a-ak. Menni fog.

A szentesiek előveszik az Antigoné-sztorit, adnak hozzá sok humort és (ön)iróniát, egy adag aktuálpolitikát, rengeteg jókedvet, majd összerázzák mindet, és szétosztják a Klauzál térre összegyűlt, egyre csak bővülő tömegnek. Mindenkinek jut valami, rájuk hangolódunk.



A szokásos Kreón vs. Antigoné harc az előadásban már a múlté: huszonöt éve történt a dolog, lehet is rendesen elmúlthuszonötévezni az újonnan meglelt demokráciában. Mert elméletileg az van, mi megválasztjuk őket (demokratikus módon), ők meg döntenek helyettünk, izé, a mi érdekünkben (demokratikus módon).



Így történik most is: az új uralkodó eldöntött valamit, a nép meg fogadja el. Végülis nem olyan nagy dolog, egy kis szobor az egész. Szobrocska. Kreón és Antigoné puszipajtásként együtt rajta. Nincs vele semmi baj, nagyon szép is, biztos tehetséges, elismert, felkért művész alkotta. Csak éppen történelemhamisító. De el tudunk ettől tekinteni, ha kapunk havi egy akciós áldozati kecskét, egy ingyenkoncertet meg valamiféle csökkentéseket itt-ott. Menni fog.

Hálás téma az Antigoné, rá lehet húzni sok mindenre. Mostanság azért nehezen nem meghallani az áthallásokat. De nem csüggedek. Úton hazafelé is csak dúdolni, hogy gyűlölni nem születtem én. Soha rosszabb mottót.

(Horváth Mihály Gimnázium: Gyűlölni nem…)

Fotó: Révész Róbert