A gép forog, de senki nem pihen

Benczur Kata

A Titkaink című előadás esszenciája egy fényváltásban összegezhető: az előadás utolsó momentumában, mikor a megsárgult újságpapírszerű színpadképbe hirtelen egy vakító fehér villanás tör be. Utána meg rögtön a taps. A jelenben továbbélő múlt felvillanását minden generáció másképp élheti meg, ezért szól a darab mindenkihez, de másképpen.

Az előadás a keserédes, a mából sokszor nosztalgikusan szemlélt Kádár-korszakot idézi meg annak minden rekvizitumával: kockás terítő, Róna meggy, kocka Lada, táncház mozgalom, szocialista erkölcs, köpni kell, szamizdat, már válhattok, Lux Elvira, kordbársony, feszülő mellény, Aczél Pánczélban. Vizuálisan minden a helyén van. És sajnos a mechanizmus is működik: próbálnak súgni, szájon és fülön és jelentenek, mint a hetes az iskolában minden reggel.

A történet hőse egy népdalgyűjtő, akit kényszerű választásra ítélnek, miután pedofil vágyai kitudódnak; sakkban tartják: börtön vagy besúgó hálózat. Miközben gyötrődik torz szexualitásán, tönkremegy az élete. Pedig próbál rosszul jelenteni, de az sem megy neki.

Mit kaptam én ettől a rendszertől? Idegbajt és alkoholizmust.

A színpadkép leghangsúlyosabb része egy hatalmas szalagos magnó, végtelenített szalaggal; a díszlet csak a legszükségesebb: egy-két szék és asztal a gyorsan pergő jelenetekben. A lényeges alakok előttünk állnak: azok a hétköznapi emberek, akik a legnagyobb titkokat hallgatják el a másik elől, még a családtagjaik elől is. A főbb alakok motivációs bázisa mélyen indokolt; a traumák tarkította gyermekkor, a válás, a szexuális abúzus és a konfliktusos családi háttér több szereplő esetében is félresiklott vagy a jövőben tévútra lépő életpályát eredményez.

Ott van Thuróczy Szabolcs fejcsóválós pincére, Csákányi Eszter ferdehajlamú Pánczél elvtársa, Friedenthal Zoltán tehetetlen, vágyainak megálljt parancsolni képtelen férfija, Szamosi Zsófia mint a valóság józan fanatikusa és a jövő robotosa, a kislányosan naiv Enyedi Éva, az olykor önironikus Pintér Béla, a színpadon hihetetlenül civilen megszólaló furagyerek, és az underground dívát egy hajlibbentésével megidéző Stefanovics Angéla, meg Roszik Hella féltékeny és gyanakvó karaktere, aki kezébe veszi férje impotencia kezelését.

A titok addig titok, míg egyes számban van. Pintér Béla és a magyar történelmi múlt (?) mégis többes számba rakta és Minket is mellérendelt, hogy ne vonhassuk ki magunkat alóla, hogy ne hamisítsuk meg újabb 70 évre.

Egyre aktuálisabb és égetőbb a történelmi traumák kibeszélése, melyhez a színház a maga eszközeivel képes hozzájárulni. Ha ez a folyamat elkezdődne, akkor aztán valóban osztogathatnánk Magyar Önbecsülés-díjakat!

(Pintér Béla és Társulata: Titkaink)

Fotó: Révész Róbert