Mindenkinek a saját igazsága

Balázs Nóra

Jelentem: haladunk. Hogy merre? Hmm… Egyre mélyebbre Fosse lecsupaszított Antigoné-történetében. A felhasznált szöveg tömörebb, vitatkozósabb, de humorosabb is Szophoklészénél, másfajta játéklehetőségeket nyújt. Belőlem például alkalmi súgó lett, így időnként tevőlegesen is segíthetek a többieknek, ha elvesznének az egyik napról másikra megtanult replikák közt. 

Ma főleg a szövegmondás zeneisége, változatossága volt a téma. Ne legyél egysíkú, ne szavalj, az a szó legyen jobban kitéve – hangzanak az instrukciók. Az „egyszerű”, „konkrét”, „minimál” szavak újra és újra előkerülnek, Csaba türelmesen, lendületesen magyaráz, mondatról mondatra haladva a szövegben. Nem szeretnék nagy koreográfiákat, vagy akartok inkább balettozni? – kérdi, mire mindenki nevetve rázza a fejét, á, dehogy, bár helyből nyolcat piruettezni se lenne semmi azért…

Iszméné aritmikus és zaklatott, szemben Antigoné statikus határozottságával – az első jelenet, úgy tűnik, összeáll, jöhetnek a türelmesen várakozó fiúk. Fontos, hogy a két nőhöz hasonlóan Kreónnak is meglegyen a saját igazsága. Döntése nem szokványos, tulajdonképp újítást vezet be, reformot, melynek fontosságáról épp meg kell győznie népét. Kérdés, sikerül-e talpon maradnia a rossz hírt hozó őr (hoznak egyáltalán jó hírt a görögöknél?) és a döntését diszkrét iróniával felülbíráló vén között. Izgalmas helyzetek, szigorúan a darabból kiindulva – hagyjuk, hogy a szövegnek is megéljen az igazsága. 

Végül sebtében be- és szétosztjuk a következő jeleneteket, mert holnap szabadnap lesz. Csaba elutazik, a többiek meg újabb szövegtanulás és egyéni próbanap elé néznek – találkozunk csütörtökön.

(Horváth Csaba tréningje, 3. nap)

Fotó: Révész Róbert