This is Théba!

Kovács Bea

Ma (icipicit) késve érkezem a Zsina udvarára, ahol a szokásos csapat mellett Gemza Péter várakozik. Hivatalosan is elkezdődik ma a Gemza-workshop, a nagy szombati önmegmutatás pedig vészesen közeledik. Köszöntjük kedves olvasóinkat, csütörtök van, reggel kilenc, munka indul!

Gemza egyből aktív, már a bemelegítés első félmozdulatába beleköt. Persze csak viccel. Ezt leszámítva ma mindvégig (viszonylag) komolyak vagyunk. A nyitó jelenetet építjük nulláról. Ez már mozgás-workshop a javából. Ismételgetem, hogy ez nekem nem megy, ezt én nem tudom, Gemza türelmes, menni fog, nem nehéz. Végülis is csak tudatosan, figyelmesen, kecsesen, erőteljesen, kifejezően kell mozogni. Csak. Mindezt egyszerre.

Ó, drága jegyzetfüzet, merre vagy?

Kettes és hármas csoportokban saját koreográfiát agyalunk ki. Van, ami zsigerből születik és egyből jó, van, ami sehogy sem illeszthető be a sorozatba. Tizenöt szuperrövid etűdöt állítunk ma össze, finom, elnyúló, ám mégis tekintélyt és határozottságot sugalló minitáncból. Ha valami meggátol az önfeledt munkában, az egyedül a bátortalanságom. De nem magyarázom tovább a bizonyítványom. Már mindenki megjegyezte, hogy én a blogger vagyok. Csak szombaton is jusson eszetekbe.

Ó, akasztják a hóhért!

Harc, erőszak, halál. Szóval, de ma főleg testtel. Felváltva. Egyszerre. Összeolvasni táncot és szöveget. Összekomponálni az egymás felé húzó elemeket. Ordítani, suttogni, ha kell. Azt hiszem, átléptünk az intenzív próbák stádiumába. Biztonsági öveket bekötni. Óra indul!

(Mészáros/Gemza-tréning, 5. nap)

Fotó: Révész Róbert