Geghalmaz tokkal, vonóval

Benczur Kata

Adott egy elképesztően rugalmas test, jó arányérzék, elképesztő kreativitás és muzikalitás. Méhes Csaba pantomimmel kezdte a pályáját, a Pisztráng című darab már életpályája korábbi szakaszában is felbukkan, de most a THEALTER és a szegedi Csillag börtön közönségének pácban és körettel adja elő.

Azt gondolta, kell még körítés, pedig a három jól elkülöníthető - bár arányaiban különböző - jelenet önállóan is érvényesül. Mire Schubert Pisztráng című, méltán ismert dallama végre felcsendül a capell, a közönség rekeszizma már edzett. Előttünk áll egy szerencsétlen balfácán, aki koncertje előtt csupán csak a hegedűjét hagyja otthon; de kinn áll a színpadon, és ha már egyszer ott van, hát szeretne adni a közönségének. Ismerős a Méhes által megidézett karakter, önkéntelenül asszociálunk többen is a brit humorista híresen esetlen karakterére, Mr. Beanre.

Negyedóra után tudjuk: ő nem fog itt oldalas monológokat mondani, ezért fokozottam figyelünk a színpadi test kommunikációjára. Klasszikus gegek sorjáznak tucatjával: színpadi jégtánc a hajzselén, valószerűtlenül hosszú nyakkendő, dilettáns bűvészünk is van, aki képes egyik kezéről ujjakat varázsolni a másikra, aztán tűvel varrunk ajkakat és az egyik jelenetben egy bátor nézőt profi bűvész módjára darabokra fűrészelnek. A Pisztráng alatt megismert tesze-tosza, a technikusra hol bosszúsan, hol tanácstalanul kinéző játszó a középső, rövidke etűdben pár perc alatt egytucatnyi karaktert varázsol elénk gumiarcával és jól eltalált gesztusaival. A záró jelenetben pedig két szereplőt mutat meg egyszerre Méhes a színpadon.

Elképesztő energiát felemésztő színpadi jelenlétet láttunk, ezernyi ötlettel és kreatív megoldással. A köretet legközelebb talán el is hagyhatjuk.

(Méhes Csaba: A pisztráng – pácban, körettel)

Fotó: Révész Róbert