Itt senki sem bölcs

Balázs Nóra

Az a baj, hogy a workshopnak holnap már vége, mi pedig az előre betervezett jeleneteknek is alig értünk a végére. Ahogy mondani szokás, volna még potenciál benne, az egyre aprólékosabb helyzet-elemzéssel mindannyian szívesen elszöszölnénk. A holnapi bemutatóból pedig majd csak lesz valami – szerencsére pillanatig sem a kíváncsi külső szemek elkápráztatása volt a cél. Őszintén, jelenleg még mi, a résztvevők is kíváncsiak vagyunk, milyen formában fog a nézők elé kerülni az elmúlt hét „gyümölcse”.

A mai, kissé megkésett, de aztán annál nagyobb lendülettel beindult délelőttön újabb helyzettel ismerkedtünk. Kreón figurájáról már tudjuk, hogy nem ő a főgonosz, Haimón azonban most került először górcső alá. A szereposztás itt is kettős, ami jó, mert így a fiúknak alkalmuk nyílik több szempontot kipróbálni. Az apa-fia vitába mindkét fél más-más tervvel érkezik, Haimón például őszinte igazságérzettel próbálja elmagyarázni apjának, hogy milyen az ideális uralkodó. Az lenne a szép – veti fel Csaba –, ha Kreón ebben a pillanatban (mélyen legbelül persze) elismerné, hogy fiának igaza van, és úgy vitázna vele tovább. Az nem kétséges, hogy a két férfi közt bensőséges, szeretetteljes viszony van, ebből próbálnak hatni egymásra.

Itt nincsenek bölcsek, a vita hangnemének továbbra is egyszerűnek, hétköznapinak kell maradnia – ez az alaputasítás. A válaszaid ne legyenek automatikusak, lássam, hogy meghallod, amit mond, attól lesz igaz – kéri Csaba, majd: vegyük újra, a kályhától! Ami tudniillik az a meleg, biztos hely, ahova mindig vissza lehet térni. Ez lehet egy replika, gesztus, bármi – az jut eszembe, hogy számomra az elmúlt héten gyakran a workshopon hallottak jelentették a kályhát, érdekes volt az előadásokat az újonnan kapott szempontok alapján (is) nézni.

(Horváth Csaba tréningje, 5. nap)

Fotó: Révész Róbert