Először és utoljára

Balázs Nóra

Az utolsó napra való tekintettel úgy döntünk, korábban kezdünk. Aminek aztán az lesz az eredménye, hogy egykor, amikor ránk kerülne a sor a Zsina színpadán, inkább elmegyünk ebédelni és meghallgatni az Újvidék-Szeged kerekasztal-beszélgetést. Meg persze Csabát, aki a kritikus szekció keretében Jászay Tamással az Antigoné-tréningünkről is beszélget. Kicsit szabadkozik is, hogy a résztvevők biztosan csalódottak, több mozgást vártak, netán bevezetőt a fizikai színház rejtelmeibe, ehelyett pedig tömény szövegértelmezést kaptak. Összenézünk a többiekkel – az arcokon az elmúlt hét fáradtsága és jókedv. Csalódottságnak nyoma sincs.

 Az esti, először és utoljára látható tréningbemutatóra teljesen összeáll a „produkció”. Kedvenc pillanatom, amikor Csaba a Kreón-Haimón párbeszéd közben mintegy mellékesen bevisz a térbe két széket: üljetek le, legyen ez egy egészen intim beszélgetés két férfi közt. És tényleg, a megváltozott testhelyzet, a csendesebb beszéd szinte magától értetődően hozza létre azt a bensőségességet, amit apa és fia kapcsolatában kerestünk.

Megszületnek a jelenetek közti átkötések is, kicsit próbálgatják a ki- és bemeneteleket a színpadon, Feri beadja a totálfényt – és kész. A hátralevő időben a lányok még egy apró (és természetesen Antigoné-tematikus) meglepetést is készítenek Csabának, majd összegyűlünk egy csoportképre.  Csupa ilyen lazán elkészült bemutatót kívánok mindannyiunknak.

(Horváth Csaba tréningje, 6. nap)

Fotó: Révész Róbert