Antik adoma

Drubina Orsolya

Mészáros Tibor elindult Gemza Péter workshopján egy olyan nyomvonalon, amelyen - a nézőtérről úgy tűnt -, szívesen követték az ide jelentkező fiatalok. Vicceltek, élceltek, igen jól mozogtak, és még egy nótára is futotta a végén. (Blogoló társunk, Kovács Bea is szereplője volt a munkabemutatónak, és biztonsággal állíthatom: nem dobta őt le magáról a színpad, tud beszélni, olvasni és járni is.)

Ahogy Bea egyik blogbejegyzésében írta is, az előadás makacsul kerülni igyekezett mindenféle pátoszt. Ez így igaz. Rögtön az elején szemüveges fiú dobolgatott, játszadozott, erre hullottak az antik szereplők, mint a legyek. Kedvtelve néztem, ahogy az egyhetes együttlét során kijelölődött szerepkörök elkezdenek élni a színpadon. Volt ebben impozáns mozgásszínház részlet, kreatív eszközhasználat (nyakkendő, mint korona, teher, akasztófakötél, vakításra használható alkalmatosság) és némi önirónia.

A Teiresziasz-jelenetet szerettem talán a legjobban. Gyönyörű konstrukció volt, ahogy a vak jóst először egy látó gyermek segítette tájékozódni, majd mikor a tajtékzó, tébolyodni látszó király (Kovács Tamás) a gyermeket is megvakította, mindig egy új segítő lépett a megnyomorítottak helyébe. Még akkor is szép volt, mikor már kezdett kissé dagályossá válni. 

Soha többet nem fogjuk látni a workshop alatt készült darabokat. De örülök, hogy én egyszer mégis láttam őket.

(Antigoné Reloaded, Mészáros Tibor workshopja)

Fotó: Révész Róbert