Tea for All

Kovács Bea

Fesztiválzáró tréningbemutató, Antigoné-workshop, Horváth Csaba. Horváthcsapat.

Négy fiú és nyolc lány adja kézről kézre Antigoné, Iszméné, Kreón, Haimón és a hírnök szerepét. Negyed óra, két hosszabb jelenet: a két nővér heves vitája, majd az apa-fiú ütközés, záróakkordként Antigoné halála – letisztult, céltudatos, értelmezhető színházi nyelven.

A két felbőszült lány négyszeresen van jelen Horváth színpadán. Míg az egyik Antigoné vagy Iszméné beszél, szavai élő visszhangját a másik három alternatíva adja. Ki temette el Polüneikészt? Én, én, én, ÉN! Káosz van, a káosz mögött meg persze fegyelem és valami belső szabályszerűség. Státuszváltó vagy -tartó replikacserék, erőszakos gesztusok és hangos ordítások nélkül. Mégis, ilyen határozott, tekintélyt követelő Antigoné(k) mellett az Iszméné(k) hiába próbálnak osztályrészt kapni a bátor tett dicsőségéből. Nem te, ÉN!

Kreón azért megéri a pénzét. Lenéző, pimasz és ironikus. De fia ki tudja hozni a sordrából. Mi az, hogy egy kölyöktől tanuljon emberséget a thébai király? Bírom azért Kreónt. Meg tudom érteni a félelmeit. Hogy következetlensége netán emberi mivoltára emlékeztetné a népet. És aki emberi, könnyen megvesztegethető. Ha törvényt hoztam, akkor az úgy marad, ha törik, ha szakad. Minél tartósabb a makacskodás, annál mélyebb a kétségbeesés.

Arcokat figyelek, apró gesztusokat lesek meg, drukkolok nagyon a Horváthcsapatnak. Munkájukról a blogon olvastam, és most látom, érzem: megérte! Csak így tovább, fiúk-lányok!

(Antigoné Reloaded, Horváth Csaba tréningbemutatója)

Fotó: Révész Róbert