Beéneklés, avagy indul a blog jr.

Jászay Tamás

Szép jó reggelt mindenkinek, a mai próbán új kottából fogunk dolgozni. 

Álljunk meg, ez azért így nem egészen igaz. Alattunk az elődünk: a THEALTER-nek volt, van és lesz azonnali visszacsatolás rovata, lásd Nyemcsok Éva Eső korosodó, de nem porosodó – bocs, Évi –, melodikus webnaplóját.

Hogy akkor mégis miért az új nóta? Főleg azért, mert a THEALTER mindig sokszólamú élmény. Ez a kilenc nap egy merő hangzavar: sok, egymásnak bátran ellentmondó hangot hallani egymás mellett, amik hol szelíden csevegnek, máskor okosan vitatkoznak, esetenként dühösen perlekednek, végül pedig szépen megegyeznek egymással. Mint régi THEALTER-hallgató, vagyis -néző, tudom, hogy az a legjobb az egészben, hogy mindegyik hangra jut idő meg hely: a szólamvezetők türelmesen hallgatják egymás véleményét, hogy aztán békében váljanak el.

És mivel sosem elégszünk meg azzal, amink van, ezért úgy döntöttünk, hogy idén új hangokat hívunk a népes kórusba. Balázs Nóra, Benczur Kata, Drubina Orsolya, Kovács Bea és Szabó Réka a fesztivál ideje alatt mindenütt ott lesz, fülel, leskelődik, jegyzetel, utána pedig észrevételeivel gazdagítja a közösen íródó partitúrát.

Nem tapsért, nem fizetségért, nem hírnévért vállalták a feladatot. Talán inkább azért, mert ők is kíváncsiak, hogy július 26-án éjszaka, amikor az utolsó előadás utáni taps is elül, megszületik-e a várva várt mennyei harmónia.