Csak az ellentüntetés volt megtartva

Benczur Kata

Házi feladat volt elégedetlenkedni egy kicsit.

Most persze az ország optimistább fele (vagy kétharmada) felszisszen: persze, pesszimista magyarok, ez a magyar mentalitás! Bőgünk együtt, mint egy gulya szarvasmarha! Ezért tartunk ott, ahol.

Ha a színház célja, urambocsá, a tanítás is lehet (és nem csak pitypangfüzér-fonás), akkor ez a csorda előbb-utóbb kitermeli a maga Gulyásait. Csak kell hozzá egy bizonyos ingerküszöb. Nos, egész délelőtt ezt az ingerküszöböt kerestük, ahelyett, hogy elmondhattuk volna Urbán Andrásnak az elégedetlenkedéseinket. Pedig még formába is öntöttük őket!

(Most tesztel minket? Tűkön ülünk, hogy végre kifröcsöghessük magunkat, de nem… most fontosabb, hogy Antigoné egy lázadó punk vagy egy vallási fanatikus.)

Miközben ingerküszöbeinket méregettük egymáséhoz, szép lassan azért megmutatkoztak azok a jelenségek, amelyek a mai társadalomban zavaróak. Természetesen tökéletesen eltérő, kit mi visz az utcára és főleg, hogy a kordon melyik oldalára. Már ha kimegy… Jobban szeretünk otthonról keseregni, mert a válság óta „jelenbe zárva”, napról napra kényszerül élni az ország kétharmada, de remélem, hogy csak a fele. Szóval a méret a lényeg, ingerküszöb tekintetében legalábbis!

- Elégedetlenkedhetnénk már?
- Ma már erre nem lesz idő, de holnap kaptok öt percet a színpadon, a Zsinagóga hűvösében!

(És fejben már mindenki a szöveget húzza, hogy beleférjen az öt percbe.)

(Urbán András tréningje, 2. nap)

Fotó: Révész Róbert