Mellébeszélni

Kovács Bea

Lassan indul a visszaszámlálás, szombaton bemutató. Vagy inkább megmutató: megmutatni, hogy mivel foglalkoztunk a héten. Közben lement már egy Urbán-minielőadás, és elcsípünk mondatokat, hogy miket csinálnak a Hegymegi Mátésok. Lehet hasonlítgatni, kíváncsiskodni, spoilerezni. Eljön az is, hogy látni véljük, hogyan fog összeállni a szombati produkció, és akkor lehetőleg úgy kell beszélni róla, hogy ne mondjuk semmit. Ezt teszem én most.

Mindeközben a k2-s fiúk két előadását (Bakfitty és Züfec) is láttuk, valamennyire kezdjük látni, hogyan dolgoznak, mi az, ami színházilag nekik fontos. Az egyik ilyen dolog a játszani akarás, ami a színészeken érződik, és valami egészen átütő, élő erőt ad az előadásoknak. Érezni, hogy szeretnek színpadon lenni. És ezt nem lehet titkolni. Ahogyan azt sem, ha valaki már nem érzi jól magát a deszkákon.

Két izgalmas nap áll előttünk: pénteken megnézzük az Apátlanokat, és tovább tapogatózunk a k2-rengetegben, szombaton pedig az utolsó simítások elvégzése után kiállunk a közönség elé. Óra indul!

(Tea for Two workshop Benkó Bence és Fábián Péter vezetésével, 5. nap)

Fotó: Török Erika