Privátuniverzum

Székely Örs

Nagyon szoros, két személyre szabott hetven percet ígér az Escurial. A haldokló király és bolondja mellett a Test és az Ördög is szerepet kap ezen a bemutatón, várjuk; de egyelőre a díszlet az, ami lenyűgöz: a járókeretekből, visszapillantókból és szögesdrótkoronából kialakított trónus a volt zsinagóga szentélyében kap helyet. Előtte hatalmas kifutó, azon megy végig a király, őt zsinórok és huzalok tartják.

Miután első kábulatunk elül és a király bolondja is feltűnik a színen, nagyon nem konkrét laposság-érzés kerít hatalmába. El sem tudom helyezni, figyelek, követném, hogyan talál egymásra az a két szereplő a színpadon, hogyan mennek bele agressziót és szexualitást sem nélkülöző bizalomjátékokba az intellektus és a test szintjein, akár szerepeik felcserélésével is. Háttérként a haldokló királynő lihegését halljuk, kutyacsaholást, tudom, hogy most tényleg jól, rezzenésnyi pontossággal megírt helyzetek következnek egymásra, Kuna Károly és Menszátor Héresz Attila valahogy mégsem tudják ezt egy szép vonulatra felfűzni.

Pillanatnyi sziporkázások vannak csupán, mint például a fojtogatós jelenet. A kölcsönös függést olvasom ki az egymásra bámuló tekintetekből, az erőszak irányításának finomhangolását; a feladat megérezni pontosan a határt, ameddig még el lehet menni, közben a szöveg is kiemeli a kezet, mint ami utánozza, mímeli a gyűlöletet. Egy másik ilyen villanás a király haláltánca, itt is takarékos eszközhasználattal rajzolja újra az uralkodó kettőjük viszonyát, ahogy fejre húzott pólójával szabadon hagyja a hasfalat, melyet úgy mutat körbe a nézőtéren, mintha az egy groteszk, szem nélküli arc lenne.

Ezek a részek nem arról tanúskodnak, hogy ne lenne elég munka a karakterekben. Inkább csak túl privát a bolond és királya közti viszony, és ezt nem tudják a térbe kivinni, személyessé tenni a nézők számára; zárt még a kettőjük burka és nincs oda bepillantás. Amikor sikerül, akkor van valami feszültség, ami megmutatja, hogy ilyen is lehet. Ezt kellene nem másfél, de hetven percen keresztül fenntartani.

(Anyaszínház – Zsámbéki Színházi Bázis – MASZK Egyesület: Escurial)

Fotó: Révész Róbert