Hányadik napon teremtette Isten a kirakatbábut?

Dohy Anna

Pop art a javából: telt színek, népszerű dallamok és mozdulatsorok, hétköznapi tárgyak. És ezek derűs humorú, ítélkezés nélküli, mégis szatirikus bemutatása – a táncosok díszszemlét tartanak életünk tárgyai, szentségei, fura szokásai és jelenetei fölött Molnár Csaba Dekameronjában.

Parókarengeteg, folyamatosan változó külső és változó mozgás jellemzi a Dekameron abszurd humorú világát. A történetek között a táncosok át-átugrálnak egymás szerepeibe, vagy új szerepeket vesznek föl, és közben nem csak ruhát, de nemet is cserélnek. Teázgatás a kandalló mellett, sátrazás a parton, pornónézés a neten, a fekete hattyú szólója (férfitáncossal), sztriptíz és templomi ének, Tavaszi áldozat és fitneszedzés. Geometrikus minta a padlón, közepén egy meztelenül pucsító nő hatalmas fenekének a rajza. És a fogyasztói társadalom kacatjai, minden mennyiségben.

A darab elején a táncosokat tetőtől talpig testre simuló dressz borítja, még a fejük és a kezük is be van bugyolálva. Ütemes zene, népszerű bulitáncok, csípőriszálás és vonulás. Olyanok, mint egy divatbemutató manökenjei, vagy még inkább, mint egy csapat kirakatbábu. Ráadásul egy csapat elégedett és önazonos kirakatbábu. Az arany, ezüst és virágmintás anyagok bőrként feszülnek a táncosokra, és a hangsúlyos testiség csak ezeken keresztül, az anyagok fénylésében, mozgásában jelenik meg, mintha nem is testeket, hanem test alakúra cuppant textíliákat látnánk táncolni. Kit hányadik napon teremtett Isten? – kérdezi közben az ütemes zeneszöveg.

Nehéz eldönteni, hogy melyik a kedvencem a sok összefűzött történet közül, de talán a fitneszedzős második rész viszi a pálmát. Itt kiderül, hogy ha barátunk megkaparintja az edzőnk szőrmemellényét és röfögve megtámad, akkor nem olyan jó ötlet megdobálni banánnal. Vagy megpróbálni agyonverni polifoammal. Vagy ha már meghalt, akkor tolldísszel és papírkoronával felszerelkezve sátánista szellemidéző szertartást rendezni fölötte. Illetve lehet, hogy mégis jó ötlet – addig sem unatkozunk, amíg elmúlik a pestisjárvány, vagy aminek az elmúlására a világunkban épp várni kell.

(Molnár Csaba: Dekameron)

Fotó: Révész Róbert