Csehov, fiatalosan

Herczeg Dániel

Ezt az előadást is megelőzte a híre, de míg a Bánk bánnál a POSZT-os balhé miatt a hazai online sajtó nagyjai foglalkoztak az előadással, az Apátlanoknál szóbeli ajánlásokat hallottam. Budapesten azt mesélték hosszan, hogy milyen jó, és ha játsszák következő évadban, mindenképp nézzem meg. Szegeden már azt hallom, hogy borzasztó meleg van az előadás alatt.

Az utóbbiról azonnal meggyőződhetek, a karakterek is megjegyzik, és hoznak még egy ventillátort, mivel ez egy úri ház. Az első pár percben még úgy érzem magam, mintha szerzőt tévesztettem volna, és egy Camus-regény színpadi változatát nézném. Algéria napszítta szikláit a végtelen orosz tajga helyett. Ugyanaz a tartalmatlan létezés. De egy fél óra múlva ezt már el is felejtem.

Az első benyomás helyét átveszi a karakterek közti viszonyrendszer nem értése, és az e fölött érzett aggódás. A fiúi és házastársi kapcsolatok jól exponáltak, de a többi kissé homályos. Ennek a fő oka, hogy a különböző korú szereplőket mind fiatalok játsszák.

Most úgy tűnhet, hogy nem tartom az előadást jónak. Dehogy! A felsoroltak csak apró problémák, egyéni nyűgök. Az előadás egésze közel tökéletes. Igazából félelmetes is, hogy frissen diplomázott színészek Csehovot játszanak, még inkább, hogy pontosan értik is. De a darab meg is követeli a fiatalosságot: a szerző maga tizennyolc éves volt, mikor írta. Hogy több mint négy órában adják most elő, az szinte csak a slusszpoén.

Ki kell tehát jelentenem, igazak a szóbeszédek. A Cooltour Café-ban tényleg meleg volt. De ami sokkal fontosabb, időt állóbb az itt és most művészetében, ez egy nagyon jó előadás.

(k2 Színház: Apátlanok)

Fotó: Révész Róbert