Meghajlás, pukedli, taps

Dohy Anna

Szépen beért az elmúlt egy hét megfeszített munkájának gyümölcse. Nyilván elfogult vagyok, hiszen a legelső mozdulat-próbálkozásoktól kezdve végigkísértem a csoport munkáját, de azt hiszem, hogy a résztvevők minden várakozáson fölül teljesítettek. És az egészben az a legjobb – ahogyan azt Máté is kiemelte –, hogy nem egy előre gyártott koreográfiát tanultak be és adtak elő a csoport tagjai, hanem tényleg mindenki belerakta a saját munkáját, ötleteit, szívét-lelkét az eredménybe.

Egyetlen pillanat sincs az előadásban, ahol a táncos ne tudná pontosan az adott gesztus jelentését, okát, helyét a szereplők viszonyában vagy a drámában – tudom, mert végigkövettem, hogyan elemezzük és cincáljuk szét egymás jeleneteit. Meglehet, hogy külső szemlélő számára nem jött át minden, vagy helyenként elveszni látszott az értelem fonala, de talán nem is ez volt az elsődleges cél. Fontosabb, hogy a csapat tagjai rengeteg gondolattal gazdagodtak az Amphitryonnal, a mozgással, a saját testükkel, a csoportban dolgozással kapcsolatban, és hogy képesekké váltak ezeket a gondolatokat a mozgásszínház eszközeivel kifejezni.

Köszönöm, hogy veletek dolgozhattam egy héten keresztül: Virág, Ágnes, Dominik, Gazsi, Kinga, másik Kinga, Roli, Lilla, Krisztina és Réka! És persze Máté :)

Ha van is még rejtőzködő gyilkos a csapatban, vagy olyan halott, aki még nem játszhatta el haldoklási jelenetét, várnia kell a következő THEALTER-ig – ahol remélem, hogy sokatokat viszontláthatom.

(Tea for Two workshop Hegymegi Máté vezetésével, 7. nap – bemutató)

Fotó: Révész Róbert