„Az a színház égetett”

Tóth Emese

Így hangzik az a megállapítás, amelyet Jeles András tett Halász Péternek művészetére nyílt levelében. Önmagában a nyílt levelet, mint közlési formát nagyon érdekesnek tartom, mert egyszerre intim és nyilvános. Jómagam is szívesen írnék nyílt vagy személyes levelet Halász Péternek, de ahhoz látnom kellett volna valamelyik kardinális Dohány utcai előadását élőben. Ezen tapasztalat híján be kell hát érnem a nyílt levéllel, amely megkapóan személyes emléket állít az imádnivalóan merész és deviáns Halász-színháznak.

Mostantól a Tiszatáj 2015. júliusi speciális THEALTER-számával is felidézhető a többek közt Halászhoz is köthető kilencvenes évek szegedi alternatív színházi érája, mellyel az idén huszonöt éves fesztivál előtt tisztelegtek. Orcsik Roland szerkesztő saját bevallása szerint jó ideje tervezett egy THEALTER-specifikus kiadványt, ez idén Jászay Tamás kritikus, a lap vendégszerkesztője és számos, a fesztiválhoz köthető író, színész, szervező, résztvevő közreműködésével sikerült is.

A kerekasztal-beszélgetés további résztvevői, Balog József művészeti vezető, Martinkovics Katalin gazdasági igazgató és Fábián Zsolt, a fesztivál volt főmunkatársa is megemlítette a fesztivállal járó kettős érzést, miszerint minden évben sok a nehézség, legyen az logisztikai vagy anyagi, mégis minden eddigi fesztivál általános tapasztalata, hogy a bosszúságokért bőven kárpótol a fiatal társulatok, művészek felfedezése és a fesztivál kezdetétől kitartó törzsközönség pozitív visszajelzése. Meglátásuk szerint ők, akik egykor a fiatal bázist alkották, most egyfajta küldetésnek érzik azt, hogy itt és most támogassák a pályakezdő fiatalokat a fesztivállal, legyen az színész, blogger, fotós vagy akár önkéntes.

A cél, hogy bárki megtalálja a helyét abban a jótékony tébolyban, amelyet THEALTER Fesztiválnak hívnak immár huszonöt éve.

(THEALTER25/Tiszatáj – lapbemutató)

Fotó: Fedor Ilka