Majmok bolygója

Kovács Bea

Nekem a kedd is hétfő, mondhatnám, mert déli 12 helyett 9-re érkezem a Vasvári tornatermébe, ahol már Hegymegi Máté műhelyesei ébredeznek. Sebaj, hazamegyek, veszek kiflit, szétnézek a turkálóban, alszom egy órát, és másodszorra is elkezdem a napot.

Az utánzós gyakorlatok, amelyek ma is folytatódnak, már közelebb visznek az Amphitryonhoz. Kisebb-nagyobb csoportokban, zenei aláfestés mellett a résztvevők önkéntes, de időről időre cserélődő vezetőiket utánozzák ma is. A gyakorlat egymásra figyelést, az ego háttérbe szorítását és a közös együttlétezést feltételezi. Egyszerű és végtelenül nehéz, ahogy Petya mondani szokta. A hol romantikusan ellágyuló, hol viharszerűen tomboló zene ihletére fantasztikus és hétköznapi jelenetek is születnek. A siker titka: látni mindazt, ami mozgásra inspirál. Látás nélkül művi, absztrakt, művészkedős lesz az egész. Nem erre utazunk.

Kívülről nézve a hosszabb-rövidebb jelenetek néha megnevettetnek, néha hidegen hagynak, máskor pedig azon kapom magam, hogy teljesen beszippantva ülök a kispadon, és úgy figyelek, mint színházban szoktam.

Az utánzás, a Másik, az iker- és az én-te viszony az Amphitryonban alapmotívumként jelenik meg. Ez az öntükröződés önreflexívvé teszi a szöveget, hiszen így a színház mibenlétéről is szó esik, kimondatlanul. Az arisztotelészi mimézis új értelmeket nyer, de létjogosultsága megkérdőjeleződik – persze nem általam, itt és most, hanem színházelméletileg. Utánoz, megél, átél, eljátszik, előad, kommentál a színész? Hogyan létezik a szerepben, színpadon? Milyen módszerekkel ér el oda, amit megjelenít? Releváns-e ez egyáltalán az egyszeri néző számára, vagy csak a végeredmény számít?

Workshop közben eszembe jut a Hullám című német film, ami ugyancsak egy megteremtett, utánzáson alapuló, öntörvényű és roppant ijesztő világ működésmechanizmusáról szól. Arra gondolok, hogy az embernek mekkora, valahonnan mélyről fakadó igénye van a szépre, rendre, szimmetriára. Mennyire szép tud lenni a színpadon, ha tizenvalahány ember ugyanúgy mozog. Mennyire szép és unalmas.

(Tea for Two workshop Benkó Bence és Fábián Péter vezetésével, 3. nap)

Fotó: Fedor Ilka