Bátran

Balázs Nóra

Így a fesztivál felénél kezdem azt gondolni, hogy a hőérzékelésem a fáradtsággal egyenesen arányos – minden nap melegebbnek tűnik az előzőnél, a délután a délelőttnél, az előadások vége a kezdetüknél.  Bármennyire is próbálunk ennél súlyosabb problémákkal foglalkozni, a kánikula folyton közbeszól: igen, szegény menekültek, de hogy itt milyen levegőtlenség van... Nehéz így más egyében felháborodni.

Pedig a harmadik workshop-napunk fő témáját épp ez jelentette: cselekvésben, majd szóban fogalmazzuk meg azokat a problémákat, amelyek felbosszantanak. A miniperformanszok változatos témaköröket érintenek: a saját tulajdonommal sem tehetek azt, amit akarok, meggondolatlanul pazaroljuk az erőforrásokat, a gyermek érdekeit nem védi a törvény, előítéletesek vagyunk és skatulyákban gondolkodunk, mártírok vagyunk, függünk a multiktól, bankoktól, rendszertől, átláthatatlan a bürokrácia, a környezetünk nem támogat, a világnézetünket a hatalom próbálja alakítani.

Urbán jegyzetel, provokál (ha nem viselkedtek jól, elkezdek megint Trianonról beszélni), és a hogy fogalmazzam ezt meg kérdésre legtöbbször csak annyit felel: bátran. Kíváncsi lennék, számára kirajzolódik-e a fenti problémahalmazból valami.

Mindenesetre, amikor délután öt körül a tiszai strandolás reményében feladjuk a harcot, szentül megfogadva, hogy holnap, a Zsina hűvösében produktívak leszünk, még nem került sor a házi feladatként írt Amphitryon és Alkméné-monológokra. Lehet, hogy mégsem a közönséget fog kelleni egymással összeveszíteni a szerda esti bemutatón?

(Tea for Two workshop Urbán András vezetésével, 3. nap)

Fotó: Török Erika