Szabadság: szeretem?

Kovács Bea

„A világ, kisfiam,
egy kád kihűlt víz”
Petri

A szentesi gimisek előadása főleg azért érdekel, mert eljutottam abba a korba (23), hogy nálam fiatalabb generációk világlátására lettem kíváncsi. Nem tűnhet soknak a pár év különbség, mégis az.

Milyen gondolataik vannak frissen leérettségizett fiataloknak a világ és Magyarország helyzetéről? Hogyan látják magukat, generációjukat? Mi az, ami őket igazán foglalkoztatja? Ezekre a kérdésekre, főleg közvetetten, de választ kapok a Szabadság megosztó félórás, szabadtéri produkcióból.

Éleslátás és (ön)irónia, talán ezzel a két szóval jellemezném a szentesi csapat szellemiségét. Pontosan látják, hogy milyen problémák veszik őket körbe, de van bennük annyi könnyedség és szükségszerű humor, hogy ne vegyék túl komolyan önmagukat és az életet. Ez azért is jó dolog, mert a vérre menő komolyság többször válhat nevetségessé, mint az önként vállalt komikum. Kicsit úgy érzem magam, mint a kisgyerek, akinek repülőset kell játszani, hogy megegye a tápláló falatot. Azt hiszem, irónia nélkül én sem tudnám lenyelni és megemészteni mindazt, amivel a szentesi csapat fél óra alatt szembesít.

Hogy mivel is? Virtuális függőségek, Facebook-mánia, fiatalkori kiüresedés. A ránk zúduló szabadság nehéz mámora, a választások bénító mennyisége, az életigenlés kimerülése. A szólásszabadság, az élethez való jog vagy az arról való lemondás. Soknak tűnik, érintőlegesen azonban minderről és többről is szó esik a szentesi előadásban.

(Horváth Mihály Gimnázium: Szabadság megosztó)

Fotó: Révész Róbert