A google szerverei álom közben

Székely Örs

Mint a hagyma héja, úgy nyitnak-zárnak a függönyök. A színészek zongorán, fűrészen meg egy gadulka nevű hangszeren zenélnek, nem mondom, profi,  de a történetbe ne próbáljunk meg belemenni, elég, ha azt látjuk, hogy a függönyöket úgy nyitják-zárják, mint a gázcsapokat, és töltik fel a fennmaradó teret melankóliával, szorongással, visszaemlékezéssel.

Konkrétan hat rám ez a valami, mert többször is eszembe jut az a leves, amit nem egészen fél órával előadás előtt kértem ki dobozba és hurcoltam el a kisszínházig, tészta is volt benne, picit megvártam, míg kihűl, aztán felszürcsöltem. Nem tehettem mást, ezt kellett tennem, a folyadékhoz jutás érdekében, ebben a melegben, hiszen enélkül én is valószínűleg nyomorultul elpusztulok, mi több, befolyok a padok közé, aztán fognak a színészek, elhurcolnak a zongorájuk mögé, mellémfektetnek egy művénasszonyt, megölnek, feltámadok, felpofoznak.

Reggel villamosok és kocsik zúgtak az utcán, forgalmas az a külső körút, ahol lakom. Miután megírom az éppen aktuális blogbejegyzést, belülök egy kávézóba, kávét és szendvicset kérek, és még valamit megírok. Olyan ez a város, mint a hagyma héja, telenyomnak egész városnegyedeket hőséggel. Mi meg ténfergünk és gyilkolunk, arra gondolva: ez mekkora önkielégítés. Kinek a vágyai ezek, és kiéi ott a színpadon? A párbeszédek értelmetlenek, a zene továbbra is szép, írom, hogy profi zenészek, jó térhasználat, aztán megint az a leves... Kis, gömbölyű tészták, külön megörültem nekik.

Csupa automatizmus, mint egy felhúzott verkli, tippelem, meddig van még mozgásban ez a darab, ez a kakukkos óra, mikor veszik már ki belőle az ágytálat. Vagy van egy kampós, sétabotfejű senki is, akit ott mozgatnak, meg egy rugós fallosz. De minél többet részletezek, visszaakadok ebbe az egészbe, mégis mennyi felelősségem van abban, hogy ne húzzam ezt tovább, ki mikor dönti el, hogy kilép ebből a szövegből; mikor közlik, hogy az előadásnak vége, meddig várjak arra, hogy a maszturbálásról egyszer csak kitalálják, hogy önreflexív belső beszéd?

(Közmunka Színház: Messécske a Csodatévőről)

Fotó: Révész Róbert