Halálos igyekezet

Tóth Emese

Már harmadszor szavazok ezen a fesztiválon, mégsem érzem elcsépeltnek, úgyhogy szavazzunk! Kisebb bevezető után megkérdik, ki tartja ártatlannak Kohlhaas Mihályt? Én igen. Sokan mások is. Nem azért, mert ő a főhős és a főhős motivációi általában helyesek és megalapozottak, egyszerűen azért, mert ez esetben Kohlhaas a kisebbik rossz döntés.

Kleist jól tudta: ennek a történetnek a titka dióhéjban az önbíráskodás, nem dióhéjban meg maga az ember. El is hangzik Kohlhaas szájából, hogy ha őt nem védik meg, muszáj megvédenie saját magát. A szimpátia megalapozásában persze oroszlánrésze volt Kohlhaas családi jeleneteinek, ezek nagyon meghatóak. Na és a városokban élő családok, akiket Kohlhaas meggyilkolt?

Most akkor szorozzuk meg a dúdolós jelenetet még pár ezerszer, és kibújik a szög a zsákból. És épp ezért zseniális ez. Minél inkább arra koncentráltam, vajon hová fut ki ez az egész téboly, dacára annak, hogy ismertem a történetet, kíváncsi voltam, hogy Hegymegi Máté érzékelte-e a történetben azokat a dolgokat, amelyeket én? És javarészt a saját olvasatomat láttam viszont. A minden mozdulatában szétrobbanni készülő brandenburgi ideggócot, Kohlhaast, a hajtépésre ingerlő Vencelt vagy a dicséretesen egyenlőséget áhító, ám eszméivel már kevéssé divatos Luther Mártont. Az a morális konfliktus is nagyon működött, amelyben a lócsiszár saját garázda emberén akart példát statuálni, és bár ez is tökéletesen igazságos lépésnek minősíthető, a következmények beláthatatlanok: érzelmileg szakította el magától emberét azzal, hogy képes lett volna megölni.

Az igyekezet ebben a történetben, legyen az bárkié, nemigen végződhet halál nélkül. Ahogy Kohlhaas konfrontálódik országa kaotikus és igazságtalan politikai elemeivel, szinte magunkat láthattuk. Mi, magyarok sem tudjuk manapság, mi lesz a következő agybaj.

Az előadás végén precíz keretes szerkezetben újra szavazunk, ekkor már az is ismeri Kohlhaas bűneit, aki esetleg nem ismerte a regényt. Ez a szavazás azonban inkább a nemzeti konzultáció jegyében zajlik, még fel sem tettem a kezem, de állítólag a többséghez tartozom, akik szerint Kohlhaas ártatlan. Számít ez még ekkor? Tudjuk, hogy Kohlhaast nem a látottak miatt végzik ki, irreális az igazságérzetemet követni. Dobhatom a kukába.

(Szkéné Színház – Zsámbéki Színházi Bázis – MASZK Egyesület: Kohlhaas)

Fotó: Révész Róbert