Elefánt: kása. Kása: elefánt.

Herczeg Dániel

Kezdjük a címmel, hátha az segít: there’s an elephant in every room. Minden szobában van egy elefánt, áll a szó szerinti fordítás. Ami nekünk fontos, hogy az alapja egy angolszász idióma: the elephant in the room, amit olyan kérdésekre, problémákra használnak, amiről mindenki tud, de annyira bonyolult vagy botrányos lenne megoldani, hogy inkább mindenki hallgat róla. Átültetve magyarra: minden szobában van egy tál forró kása. Körülbelül.

Hárman állnak a fénykörben, és fokozatosan kezdenek mozogni. Először csak egy helyben, azután egymáson átgördülve, végül egymásról lepattanva, és már a világos foltot (ha akarom, napsütötte sávot) is elhagyva. Tisztára, mint a molekulák: egy szilárd anyagot kezdenek hevíteni, először cseppfolyóssá, majd légneművé válnak a hősugár, a rájuk szegezett mikroszkóp-tekintet alatt. Hamarosan megpróbálnak molekulákká összeállni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Hol van a szoba és hol az elefánt? Vajon a szoba az üres tér, amit látunk (milyen szép is így a Zsina belseje, fehérben!), és elefánt benne minden nő és férfi? Vagy mindannyian egy-egy szoba, elzárt elefántjaikkal? Esetleg van egy akkora elefánt a szobában, amit már észre sem veszek? Az elefánt keveri nekik ezt a fülbemászó chiptune zenét?

A hármas megteszi kísérleteit a problémák megoldására. Végigvesszük az egyének (arisztotelészi értelemben vett) vétségeit, és hamarosan kibukik, ki hogyan fogadja a jobbító célzatú fáradozásokat.  Kényelmes volna a hármasra ráhúzni a freudi id-ego-superego sémát, de érdekesebb, ha úgy vizsgáljuk, egy csoportban ki milyen és mennyi törődést igényel, mit utasít el. Meddig tart össze a trió, mikor kezd el szétesni.

A negyven perc végére visszatér a mennyei fénynyaláb és a három táncos már fekszik alatta, végtagokat lengetve. Talán plazmává váltak? Papucsállatkává?

(Fülöp László: „there’s an elephant in every room”)

Fotó: Révész Róbert