Én is írok levelet d'Alembert-nek

Tóth Emese

Nem csak Rousseau. Mármint arról, hogy nekem milyen is a színház en bloc. Tudnék hosszan, nagyon hosszan, úgy, hogy d'Alembert megkattanna és lakcímet változtatna. De hogyan fogalmazzam meg a pátosz és a nyáladzás vádja nélkül, hogy életem egyik legjobb előadását láttam tegnap este?

Úgy érzem, sokunk mondatait mondták ki tegnap a k2 színészei, esküszöm, alkalomadtán még káromkodni is így és olyan dolgokon szoktam, amilyeneken Makszudov. Természetesnek és ismerősnek éreztem a közeget, talán nekem most jött el a „mintha nem is színházban ülnék” tapasztalat ideje.

Nem vagyok színész, nem is voltam, nem is akarok az lenni, és ha valaha az akartam lenni, legfeljebb tizenévesként olyan banális okok miatt, mert szerelmes voltam (meg vagyok és leszek) Meredith Potterbe a Várva várt nagy kaland-ból (An Awfully Big Adventure), és így képzeltem minden színházi rendezőt. Annak a filmnek, hasonlóan a Züfechez, a pimaszság, a vulgaritás és a színészek mindennapjainak karikaturisztikus és egyben horrorisztikus jellege a lelke.

Én most láttam először félelmetesnek a színházi világot. Láttam unalmasnak, idegesítőnek, kiüresedettnek, de horrorisztikusnak most először. Tüdőt próbáló nevetésekben törtem ki, de így is végem volt. Mert tudtam, hogy egyszer az előadásnak is vége lesz, és akkor ott leszek arra várva, hogy jöjjön a „Makszudov” második évadja, vagy valami hasonló. Lezárni, véget vetni ennek én most fejben nem tudok, de lehet, hogy nem is kell. Mindenki, de mindenki megkapta a maga beszólását. Már-már kezdett komolyan érdekelni, hogy tényleg még mindig ilyesmi a mi nagy színházeszményünk? Tényleg ez megy a színházi büfében? Még mindig ez megy a művészeti titkárságon? Na jó, vicceltem, olyan nagyon nem érdekel, de a k2 igen.

Ez a darab nekik lett kitalálva, egy népszerű frázissal élve, megvan az ő helyük a pályán. Biztosan csinálnak még nagyon más előadásokat, nagyon kíváncsi leszek rájuk később, de remélem, egyértelmű, hogy a Züfeccel tettek egy markáns pontot az i-re.

(k2 Színház: Züfec)

Fotó: Révész Róbert