Szereplők: Kurta Niké, Jaskó Bálint, Rezai Mohammed Amin Szakértő, játékvezető: Takács Emőke Dramaturg: Ivanyos Ambrus Látvány: Schnábel Zita Grafika: Szabados Luca Asszisztens: Tési Dóra Konzulens: Bass László Külön köszönet: Kovács D. Dániel, Gigor Attila, Iván Júlia Szöveg, rendező: Fábián Gábor
A nem is olyan távoli (de egyébként teljes mértékben fiktív) jövőben egy magyar falu arra kényszerül, hogy elmeneküljön szeretett otthonából. A falu lakosságát négy család alkotja, a nézők ennek a négy családnak a helyébe képzelhetik magukat az előadás alatt. Finisztán eléréséhez alig pár nap van már csak hátra, ezért sietniük kell. Útjuk során a játékosok súlyos kérdésekkel szembesülnek, melyekre közösen kell választ találniuk. Hogy némi segítséget is kapjanak, csatlakozik hozzájuk Rezai Mohammed Amin, aki kellő tapasztalattal rendelkezik már a menekülés terén. Az interaktív színházi társasjáték alkotóinak célja, hogy a játékon keresztül alapvető emberi jogi dilemmák átgondolására bírják a közönséget. Ezek a döntési helyzetek a játékban a menekültek sorsához kapcsolódnak, de sokkal általánosabb kérdéseket vetnek fel a demokrácia vagy a diktatúra működése, az önbíráskodás vagy a szolidaritás, a tolerancia és a befogadás vagy éppen a kirekesztés kapcsán. Az előadásban a Takács Emőke, a Menedék Egyesület szakértője vesz részt játékvezetőként, az előadás – a tavaly a THEALTER fesztiválon is bemutatott Szociopolyhoz hasonlóan – diákok és felnőtt nézők érdeklődésére is számot tart.
Fotó: Bartha Máté
„Évekig gyűjtötte a pénzt, ami az úthoz kellett. Tizenhat éves volt, amikor adódott egy lehetőség. Az út első részét egy busz csomagtartójában tette meg, aztán egy hetes gyalogtúra következett a török határon át, Görögországba pedig jet skivel szökött át – és itt el is fogyott az éveken át gyűjtögetett pénze. Tíz hónapra Patroszon ragadt, mert nem akart pénzt elfogadni a testvéreitől a továbbhaladásra. Egy sátortáborban lakott és napról napra próbált feljutni valamelyik tengerjáró fedélzetére. Aztán csodás fordulat történt. „Azt hiszem, hét éve mi voltunk az elsők, akik megtettük a balkáni útvonalat – mondja Amin. – Valakitől hallottuk, hogy talán érdemes arra próbálkoznunk. Autóba nem mertünk szállni, egy hónapot gyalogoltunk, minden nehézség nélkül átjutottunk a zöldhatárokon. Tíz napja gyalogoltunk a magyar autópálya mentén, amikor felfigyeltek ránk. Én kiskorúként Bicskére kerültem, a másik fiú nagyobb volt, ő továbbszökött Finnországba.”” Kertész Anna: Amin, afgán menekült és büszke magyar: végigvezet az úton - Felnőttnek született, Vasárnapi Hírek
„Te gondolsz valamit, és azt gondolod, hogy minden normális, jó érzésű embernek így kellene gondolkodnia. Ehhez képest ott van egy másik ember, aki egészen mást gondol, de ő is meg van győződve az igazáról. Ti ketten arra vagytok kényszerítve, hogy érveket ütköztessetek. Ha más nem történik, akkor legalább annyi, hogy összeomlik az a kép a fejedben, hogy aki másképp gondolkodik, az feltétlenül rossz, esetleg megpróbáljátok megbeszélni. Ha ennyi történik, akkor már nyertünk. Azt nem gondolom, hogy egy Szociopoly vagy egy Menekülj okosan! után mindenkiből önkéntes lesz, ugyanakkor vannak, akikből azok lesznek.” Puskás Panni: „Kőkeményen megyünk bele az amoralitásba” - Interjú Fábián Gáborral, Revizor
„Így aztán épp abban tud torokszorító lenni a Menekülj okosan!, hogy átérezzük saját kívülállásunkat és az e miatti tehetetlenségünket. Ez pedig már fél siker: aki megérti, mennyire nem hasonlítható össze az ő élete azokéval, akikről amúgy megvan az ilyen vagy olyan véleménye, talán átérzi azt is, miért nem jó stratégia az ítélkezés – valami olyasmiről, amiről fogalmunk sem lehet.” Kovács Bálint: Menekülttáborban jártunk, és remekül szórakoztunk, Index
Előadás
Részletes információ
