Szereplők: Sztarenki Dóra, Szamosi Zsófia, Kovács Lehel, Porogi Ádám, Hajduk Károly A rendező munkatársai: Sápi Dalma, Tési Dóra Írta és rendezte: Pass Andrea
Történetünk hazánkban játszódik, a múlt században, abban a korban, amikor még a szélsőjobboldali fiatalokat többnyire csak skinheadeknek hívták. Az őket képviselő szereplőink nem fognak cigányozni vagy ilyesmi, odafigyelnek arra, hogy mit mondanak, ahogy felnőtt szereplőink is megfontolják, hogy mikor szóljanak közbe. Hallgatás ide vagy oda, mi megpróbálunk beszélni arról, hogy mi folyik ebben az országban.
Történetünk főszereplője, Kata, a 16 éves lázadó kamasz, szülei válását követően a korábbi gazdag környezetből egy lakótelepre kerül, ahol számára ellenséges fiatalok élnek. Kiderül, hogy az eleinte ijesztő srácok bármikor bármiben segítenek a családfő nélkül maradt anyának és lányának. Kata új barátain keresztül olyan szélsőséges eszmékkel találkozik, amiket képes szembeállítani szülei szabadelvű nevelési módszereivel és azok kudarcával. A sorsában rokon, érzelmileg sebzett három fiatal egymásra talál. Együtt növesztik fékezhetetlen haraggá sérelmeiket, és keresik azok irracionális célpontjait. A harc az ellenség ellen egyre durvább eszközöket követel, és úgy tűnik, már a szülők sem képesek megállítani. Az előadás olyan fontos kérdést is feszeget, mint a múlt eltagadása, amit a történetben a felnőttek képviselnek.
Az előadást beválogatták az IETM művészeti programjába, és elnyerte a VIII. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle fődíját „az alkotók érzékeny problémafelvetéséért; az alaposan átgondolt, precíz és didaxiskerülő írói-dramaturgi munkáért; a könnyed térkezelésért; az ökonomikus, színész-centrikus rendezésért és az öt szereplő lenyűgöző játékáért.”
Fotó: Dömölky Dániel
„Az Újvilág igazi probléma-feldolgozó színház. Rengeteg bonyolult kérdést felvet a társadalomban működő előítéletekről, a megbélyegzés pszichológiai folyamatairól, a sérelmek által kiváltott agresszióról, házasságról és válásról, generációk együttéléséről, de soha nem ad kész válaszokat. Érzelmi szinten megérinti, intellektuális szinten provokálja a nézőt, így mindenkinek magának kell kidolgozni a saját álláspontját a felvetett kérdésekkel kapcsolatban. (…) Az Újvilág egyszerre nyújt esztétikai élményt, és gondolkoztat el aktuális társadalmi problémákról, amivel nem leplezett célja, hogy kimozdítsa nézőjét a passzivitásból.” Pálos Máté: Hazádnak rendületlenül légy híve, ó cigány, Origo
„Mert az előadást elsősorban a szöveg működteti, ami egyáltalán nem erőltetett, viszont könnyed és mai. (…) Az arcokat elnézve a nézőtéren hamar kiderül, hogy nemcsak a gyerekeknek jó találkozniuk olyan problémákkal, amik (ha nem is bevallottan, de) nagyon is foglalkoztatják őket, még akkor is, ha történetesen kiegyensúlyozott(nak tűnő) családban élnek, de a felnőtteknek is adhat támpontot olyan helyzetben, amikor annyira el vannak foglalva a saját nyomorukkal, hogy hajlamosak elfelejteni, hogy van(nak) gyerekük(eik) is. (…) Nagy előnye a darabnak, hogy semmi se fehér vagy fekete benne, tehát a néző ugyanolyan könnyen azonosulhat a neonáci eszméket valló, amúgy rettentően segítőkész és kedves fiúkkal, mint a gyerekért folyamatosan aggódó családtagokkal, vagy a főszereplő lány belső gyötrelmeivel.” Mazányi Eszter: Utálod a kisebbséget, pedig még gyerek vagy? Ezt nézd meg!, divany.hu
„Mindezt 2015-ből nézni, avagy visszanézni borzongató. Hogy egy tömbház pincéjében megtartott első gyűlésből hogyan lesz több mint egymillió szavazó. S hogy ezek a hősök, az Újvilág alapítói milyen tudatosan készülnek a pályára, és mondják: ők másfél évtized múlva is fiatalok lesznek. És még akkor is előttük lesz a jövő. Kvázi előttük van.” Tompa Andrea: Hatás alatt, Magyar Narancs
„Az Újvilág bemutatja, hogy milyen könnyedén radikalizálódhat szinte bármilyen útját kereső, bizonytalan fiatal, és felveti a kérdést, kik és mennyiben felelősek azért, hogy mára a szélsőjobboldaliság és neonácizmus megújult erővel hódít (nemcsak) az ifjúság körében. Magyarország jelenlegi mentális állapota felől nézve egyenesen hátborzongatónak hat az a szókimondás és céltudatos kiállás, amely a főhősök által szerveződő radikális jobboldali csoportot jellemzi. Az Újvilág az ezredforduló előtt játszódik, a fölösleges aktualizálástól megszabadulva mégis a ma égető társadalmi problémáiról tud beszélni: úgy firtatja a múltfeldolgozás hiányát és egyéb személyes mulasztásokat, hogy az idegengyűlölet és rasszizmus problémái egyszerre mutatkoznak meg a maguk univerzális, ill. időben és térben jól meghatározott kontextusában. Az előadás tömör, sűrű és nyitott, és rengeteg kérdést vet fel.” Adorjáni Panna: Szélsőségesen új világ, Színház folyóirat
Előadás
Részletes információ
