Szereplők: Roberto Zucco: Kovács Tamás az anyja; a direktrisz: László Lili a lányka: Mészöly Anna a lányka nővére; egy nő: Ballér Bianka a lányka anyja; az elegáns hölgy; a rémült kurva: Ténai Petra a lányka bátyja; egy férfi: Lestyán Attila a lányka apja; a nehézfiú; második börtönőr; második rendőr: Vizi Dávid az öregúr; első rendőr; a férfi: Martinkovics Máté a bánatos felügyelő; a főfelügyelő; a türelmetlen strici: Vilmányi Benett első börtönőr; egy felügyelő; a gyerek: Szántó Balázs
Fordította: Bognár Róbert Dramaturg: Garai Judit Tanársegéd: Horkay Barnabás Rendezőasszisztens: Szelinger Anna Rendezőtanár: Horváth Csaba Osztályvezető tanár: Zsámbéki Gábor, Fullajtár Andrea
„Roberto 19 éves korában minden ok nélkül megölte az apját és az anyját. Pszichiátriai intézetbe került, de annyira normális volt, hogy szabadlábra helyezték. Aztán 26 éves korában ismét kiborul, és újra minden indíték nélkül gyilkolni kezd. Amikor letartóztatták, ment az utcán, a rendőrök pedig odaléptek hozzá, de nem is gondolták komolyan, hogy ő volna Roberto Zucco, hiszen az bujkál. Megkérdezték: ‘Ki maga?’, ő pedig azt felelte: ‘Gyilkos vagyok, az a foglalkozásom, hogy embereket öljek.’” (Bernard-Marie Koltès)
Ez a valós történet, valamint Zucco angyalarcú alakja ihlette meg Koltèst, aki lírai darabban mutatja föl társadalom és egyén viszonyát, az elvárásokat, a ki nem mondott kérdéseket és az elhallgatott válaszokat. Az előadást a 7óra7 színházi portál beválasztotta a tavalyi év negyven legfontosabb előadása közé.
Fotók: Szkárossy Zsuzsa
„Bernard Marie-Koltès drámája valós tényekre, egy szüleit és másokat is megölő sorozatgyilkos életére épül, akinek még a nevén sem változtatott, de messze túllép a krimi szinten. Dialógusai létállapotokat, emberi viszonyulásokat rajzolnak fel élesen, pontosan, miközben a szövegből nem hiányzik a költészet sem. Nem keres választ a kérdésre, hogy mitől lesz valaki Káin, de megmutatja, hogy létezik. És nem feltétlenül ott, ahol Lombroso kereste: a homlokokra írt bűnözőjegyek mögött. Ott lehet egy olyan angyalarcban is, amilyen Roberto Zuccóé. Főleg ha még csak húszéves, mint a címszereplő, és sorsnak, jellemnek esélye sem volt farigcsálni ezen az angyalarcon. Ami pedig a legijesztőbb: hogy mindarra, amit tesz, nincs magyarázat. Nem pénzért öl, nem bosszúból, nem vallási fanatizmusból vagy más szenvedélyből, és nem is egyértelműen azért, mert elmebeteg. Ez a természete: hogy jár-kel a világban, és átgázol azon, aki az útjába kerül. A fenyegetettség légköre végig ott feszül Horváth Csaba rendezésében. Mintha egy mediterrán ballada kelne életre: a jó ritmusban pergő jeleneteket az atmoszféra köti össze, a lefojtott indulatok, feszültségek forralják a levegőt.” Turbuly Lilla: Káin a rácsok felett, 7ora7.hu
Előadás
Részletes információ
