Szereplők: Bernarda: Lőrinc Katalin Augustias: Blaskó Borbála Magdalena: Sipos Vera Amelia: Varga Krisztina Martirio: Zsigmond Emőke Adela: Gyöngy Zsuzsa María Josefa: Pallag Márton
Zene: Bakk-Dávid László Fény: Payer Ferenc Produkciós vezető: Kudron Anna Koreográfia: Widder Kristóf
Az előadás egy klasszikus mű kortárs adaptációja, ami felhasználja a fizikai, sőt olykor a prózai színház alkotóelemeit, mégis elsősorban zene- és mozdulatközpontú. A zenei anyag Bakk-Dávid László, a Zeneakadémia alkalmazott zeneszerző szakos friss diplomásának munkája, a koreográfus-rendező pedig Widder Kristóf, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát 2014-ben az első fizikai színházi koreográfus szak hallgatójaként. A mű a generációk közötti feszültséget dolgozza fel egy zárt viszonyrendszerben: egy családban, melynek már nincsenek férfitagjai. Az ebből adódó hiátus a színpadon mind a zene, mind a mozgás meghatározó eleme. A fülledtség, az elfojtott szenvedélyek és a finom gesztusok az előadás leguralkodóbb motívumai.
Fotó: Eifert János
„Widder Kristóf koreográfiája viszont az első pillanatától az utolsóig magához szegez minket. Apró mozdulatokkal, hosszabb mozgássorokkal, kiválóan összeállított zenével és színpadi jelenlétekkel hozza létre García Lorca drámájának mélyre merítő, mégis jól követhető esszenciáját. Lőrinc Katalin Bernardájának intenzíven parancsoló lénye pedig még húsz méterrel odébb is vigyázzba ülteti a nézőket.” Török Ákos: Hetedik nap – Mozdulatok és mozdulatlanságok, 7ora7.hu
Szereplők: Fehér László, Gyöngy Zsuzsa, Horkay Barnabás, Lőrinc Katalin, Mészáros Blanka, Nagy Norbert, Pallag Márton, Sipos Vera, Zsigmond Emőke Rendező-koreográfus: Widder Kristóf
Sztravinszkij grandiózus zenéje, amit saját korában eljátszhatatlannak tartottak, s aminek ősbemutatója végül botrányba fulladt, a XX. század egyik legmeghatározóbb zeneműve. Szabálytalansága, magával ragadó, mégis felzaklató zenei világa számtalan koreográfust ihletett meg születése óta. Középpontjában egy zárt közösség áll, aminek vezetője parancsára áldozatot kell hoznia, hogy az életben maradók a megszokott kerékvágásban élhessenek tovább. Ez az egyszerű képlet az előadás kiindulópontja. Ezen keresztül kerülnek elő a közösségi létezés alapvető kérdései, szépségei és buktatói. Mindez alig több mint száz évvel a zenemű születése után egy olyan korban, melynek közösségi (hálókba rendeződött) élete az utóbbi évtizedekben gyökeresen átalakult és teljesen új mintákat követ. Ahol az önként vállalt áldozathozatal elenyésző, a közösség által kreált és elvárt áldozat viszont annál több.
Fotó: Widder Kristóf
„A Tavaszi áldozat zenéje régóta foglalkoztat, mély értelmezésre, különböző lehetséges megfejtések kutatására ad lehetőséget. Igazi szerelemprojekt ez, többségében a volt színműs osztálytársaimból és a Bernarda Alba háza című előadás csapatának ötvözetéből jött össze a társaság. Nincs is klasszikus értelemben vett próbafolyamatunk, 2016 december eleje óta próbálunk, ahol és amikor tudunk, néha egész hónapnyi kihagyással, máskor a hét minden napján, ahogy egyéb munkáink engedik. A Bernarda Alba háza is ugyanilyen önszerveződő módon született három évvel ezelőtt, így külön öröm, hogy ezt a két egyfelvonásost most együtt mutathatjuk be Szegeden a THEALTER fesztiválon.” (Widder Kristóf)
Köszönet: MASZK Egyesület (Szeged), Szkéné Színház, Sín Kulturális Központ, Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ari Zsófi, Kudron Anna, Horváth Csaba