Concerto
Táncolják: Barna Lilla e. h., Csiby Gergely, Egyed Bea, Fehér László, Hegymegi Máté, Horkay Barnabás, Mészáros Blanka, Nagy Norbert, Pallag Márton, Sipos Vera, Widder Kristóf, Zsigmond Emőke
Jelmez: Benedek Mari
Tér: Mocsár Zsófia és Horváth Csaba
Fény: Payer Ferenc
Produkciós vezető: Kudron Anna
Koreográfus: Horváth Csaba


5. vonósnégyes
Táncolják: Fehér László, Horkay Barnabás, Krisztik Csaba, Nagy Norbert, Widder Kristóf
Közreműködik: Bujtor Kvartett (Bujtor Balázs, Kovács Erika – hegedű, Móré László – brácsa, Maróth Bálint – cselló)
Jelmez: Benedek Mari
Fény: Payer Ferenc
Produkciós vezető: Kudron Anna
Koreográfus: Horváth Csaba

Bartók Béla két táncszínpadi művet írt: egy pantomimot (A csodálatos mandarin) és egy táncjátékot (A fából faragott királyfi). A koreográfusok fantáziáját azonban egy sor további Bartók-mű is megmozgatta, például a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára vagy a Táncszvit. Horváth Csaba koreográfusként ezúttal az 5. vonósnégyes és a Concerto mozgásszínházi lehetőségeit tárja fel.
Az 5. vonósnégyes idén elnyerte a hazai kortárs tánc legszínvonalasabb progresszív alkotásainak és alkotóinak elismerésére alapított Lábán Rudolf-díjat, valamint a veszprémi XIX. Országos Kortárs Összművészeti Találkozó fődíját.


Fotók: Pályi Zsófia

„Bartók Béla hat vonósnégyesét (a legelső 1908/09-ben, a legutolsó 1939-ben keletkezett) már alig néhány évvel a zeneszerző halála után úgy tartotta számon a szellem világa, mint a 20. századi zene aranytartalékának megkérdőjelezhetetlen részét. A hat darab egyetlen egésznek is tekinthető, s ha a mű formátumának és komplexitásának az előadásban való adekvát megjelenítéséről van szó, alighanem a Bartók-stílus magasrendű klasszicizálódását képviselő 5. vonósnégyes viszi el a pálmát” – vallják a produkció készítői.

Szabolcsi Bence szerint Bartók talán sohasem volt tele akkora emberszeretettel és részvéttel, mint a Concerto komponálásának időszakában. „Sohasem tudta úgy összefoglalni életének minden eredményét egy hatalmas szintézisbe, mint éppen ekkor.” Bár az öttételes mű sötét, zaklatott és szorongó tónusban íródott, a végkicsengése már maga az életöröm és a jobb jövőbe vetett hit igazi megnyilvánulása, s ezzel nagyon sokáig egyike lett a század utolsó pozitív végkicsengésű darabjainak.




„(...) a Concerto és a hozzá tematikailag szorosan kapcsolódó 5. vonósnégyes az ő [Horváth Csaba] felfogásában egy csak nagyon is ránk, e zajos kárpát-medencei olvasztótégelyre jellemző sorsszerűséget és/vagy történelmi libikókát is megfogalmaz, ami annak a valóságnak a tükrében, hogy hol és milyen országban élünk ma – a több százezer kivándorolttal, a testben ugyan itt, de „lélekben emigráltak” millióival és egy újabb vasfüggönnyel az ország határain – nem csupán betalál, de kifejezetten nagyot üt. (...)
Horváth Csaba két Bartók-koreográfiája valami olyasmit teljesít be, azt a bartóki úgynevezett harmadik fokozatot, vagy szintéziseszményt (amit Bartók az új magyar műzenére értett, de adaptálható más művészeti ágakra is) – ami úgy kiteljesedett, egyetemes érvényű, nyitott, befogadó, és modern szemléletű, hogy közben a saját identitását sem tagadja meg. A népzenei gyökereit soha meg nem tagadó Bartók, és a néptáncos múltját most elsősorban a kifejezés nyers, elementáris őszinteségében kamatoztató Horváth így, ennek szellemében ölelkezik össze virtuálisan, téren és időn túl.”
Králl Csaba: Szintézis, Revizor

www.fortecompany.hu

Támogatók: NKA, EMMI