Szereplők:
Borbély Győző: Thuróczy Szabolcs
Borbély Emőke: Stefanovics Angéla
Borbély Rebeka: Enyedi Éva
Gátéri Róbert: Szabó Zoltán
Orvos, Papa, Karcsi: Friedenthal Zoltán
Dr. Hovány Dénes: Pintér Béla
Nővérkék: Hajdú Rozi, Hornyák Dóra
 
Zene: Kéménczy Antal
Dramaturg: Enyedi Éva
Jelmeztervező: Benedek Mari
A jelmeztervező munkatársa: Pattantyús Dóra
Tér: Tamás Gábor
Fény: Varga László
Hang: Belényesi Zoltán
Asszisztens: Hornyák Dóra
Gazdasági munkatárs: Inhaizer Gyula
Produkciós munkatárs: Uri Eszter
A rendező munkatársa: Hajdú Rozi
Írta és rendezte: Pintér Béla

„Az új opusz a szöveg- és történetcentrikus Pintér Béla-darabok közé tartozik. Ha belegondolunk a szerző mesemondói munkásságába, jószerével mindegyik művéről elmondható, hogy a cselekmény drámai fordulatokban gazdag. Általában van egy kulcsötlet, kulcsmotívum, amelynek mentén Pintér Béla felépíti a történetet. Előzményekkel alapozza, poénokkal ékesíti, végül erőteljesen zárja le. Az eseményekbe ágyazott kulcsjelenet alkalmasint nem is hat különösebben nagy jelentőségűnek, a következmények azonban súlyosak, végzetesek. Pintér Béla szinte mindegyik darabjában megjelenik a bűn, a legkonkrétabb értelemben, a büntető törvénykönyv legkeményebb paragrafusainak vonatkozásában.
A Szívszakadtig alapötlete az a klasszikus horrortechnikát idéző fikció, hogy a szervátültetés – esetünkben: szívé – személyiség-átvitelt idéz elő a donor és a befogadó között. Ebből fakad a darab. Mármint az adott körülmények között, ahol van sok minden, ami az életben: szerető szülő, áldozatkész család, korrupt orvos, harcias jogvédő, régivágású bácsi, laza taxis, retardált gyerek. Bőséges a felhozatal.”
Stuber Andrea: Hogyan kell kirántani egy Balaton-szeletet?, art7.hu


Fotók: Horváth Judit

„Pintér Béla a recycling mestere. Mert miként lehetséges, hogy egy halom trash, csupa sablon – szappanopera, Szentivánéji álom-paródia és politikai kabaré – így együtt meglepő, bonyolult képet mutat? Az új Pintér-bemutató egy punk kabaré. A közönség nem szipog, hanem kínjában röhög: liberális értelmiségen, a médiában többnyire kétosztatúan ábrázolt menekültfób vagy menekültfil magyar társadalmon és azon, hogy tök mindegy. Nincs jó lépés, mert ami az egyik felé jótett, az a másik felé bűn, az élet meg a képünkbe röhög.”
Herczog Noémi: Exvegán Terézanyu, Élet és Irodalom



www.pbest.hu

Támogatók: EMMI, NKA, Szkéné Színház

16 éven felülieknek!