Metamorphosis
TRÖSZT

Maszkok. Valaki más, valami más bőrébe kell bújni ahhoz, hogy saját magunkat ki tudjuk fejezni? Nincs itt egy kis ellentmondás? Lehet, hogy azok a valaki mások vagyunk valójában? Nem is a színpadon magunkra öltött arc a maszk, hanem az, amit a hétköznapi életben viselünk, és valódi énjeinket csak a színpadon találjuk meg? A színész feltesz egy maszkot azért, hogy kifejezze önmagát. Vagy lehet, hogy nem feltesz, hanem épp levesz egyet?


 | 

Kellemeset a hasznossal
MALAMUT

Thália óvónő, tanítónő, tanárnő, professzorasszony, anya, bábaasszony, feleség, szerető, kurtizán – folytathatnánk a falvédőszöveget, de legyen elég annyi, hogy sokat mulasztottam azzal, hogy kisgyerekkoromban nem ismertettek meg a színházzal – intézményesen. Tudom, az iskolai úszásoktatás sem több tíz alkalomnál, de én hiszem, hogy Thália szüntelen simogatása is kell, hogy ne fulladjunk meg.


 | 

A többi néma
GEORGETTE

Hiszen ha Rubens kiesik a képből, kérdés, hova is esik ki valójában. Kiesik a képből, beesik a drámába. Kiesik a képből, beesik a színpadképbe. Kiesik a drámából, beesik a színpadképbe. Kiesik a művészetből, beesik a – de „Túlozni / Túlozni ne”. Ha valaki lelép a képről – mit lelép, lepuffan –, azt a megelevenedés, az életre kelés metaforájának tekinthetjük. De akkor miért, hogy az első mondat mégis ez: „Rubens meghalt”?

 | 

Kommersz vs. műalkotás?
„Esszé_AA”

Tény, hogy ötven évvel ezelőtt a színházakba többen jártak, többen is értettek hozzá, mint ma, ugyanakkor nem is volt annyi eltérítő tényező, mint most. A technikai fejlődéssel mindenki számára elérhetővé vált a zene, a film, amit otthonából könnyedén élvezhet, eltérítve ezzel a színházba járástól. Holott az élmény közel sem olyan a négy fal között, mint egy, a művészet élvezésére kialakított épületben.

 | 

Kiáltvány az átalakulás színházáról 13 pontban
SZCENIKA

Ahhoz, hogy a néző közel érezze magát a játszókhoz, a játéktérben zajló dolgoknak igaznak kell lenniük. Itt nem arról van szó, hogy eljátsszuk a szerepet, hanem, hogy azzá válunk. Kötelező a maximális beleélés. A próbafolyamat az átalakulás folyamata. A játszóknak mindent tudniuk kell magukról. Kell a kimerítő kutatómunka.


 | 

Robert Mapplethorpe bábszínháza
ROSIE

Punch testét olyan perspektívából ismerhetjük meg, mely felismerhetetlenné teszi az emberi formákat. Mintha Hannah Höch etnográfiai múzeumából lépett volna elő ez a lény, akinek dereka egyetlen karrá vékonyodik. Vagy a kép felső részében látható hát a fenék folytatása, de akkor mi nyúlik ki derekából baloldali irányban? A rejtély enigmatikussá teszi a képet, és abba a felfokozott állapotba hozza szemlélőjét, mely a bábost jellemzi, a keresés kiszámíthatatlanságának feszültségével lepi meg: olyan kifinomult mentális állapotot idéz elő, mely nem érthető meg, mivel az ismeretlenről szól.


 | 

Az önazonosságról, avagy színház és kora
SZÓVIRÁGOK

A műveket, a színházi eseményt például, kinyitni lenne dolgunk. Nem ismerhetjük meg a kort, amíg nem ismertük meg a közönséget, nem ismerhetjük meg a közönséget, ha nem ismerjük meg, vagyis hozzuk létre a saját színházunkat. De nem hozhatjuk létre a színházunkat, amíg nem ismerjük meg a kort. Ördögi kör. Hagyományos fogalmainkkal, az arisztokratikus művészettel semmire sem megyünk. Közelebb kell engednünk alakuló(!) művészetünket alakuló(!) közönségünkhöz. Végső soron magunkat magunkhoz.


 | 

Metamorphosis
BEATRICE

S a színész elkezdi, újra, elölről. Egyre többen gyűlnek köré, s nézik szemfényvesztő mutatványát. Szemmel láthatólag élvezik. Imádják nézni azt, ahogyan változnak a dolgok, s izgatja őket, ahogyan ez bennük is elindítja a változást. Ez az izgalom aztán önálló életre kél, elindul a nézők között, s mint valami rossz kórság, úgy terjed a nevetéssel, a szomorúsággal, az undorral, a gyönyörrel, az aberráltsággal, a vér látványával.

 | 

S. Beckett színházi utópiája az emberiség metamorfózisáról
UTÓPISTA

Beckett egyfelvonásos drámájára érvényes az olyan meghatározó „építőköveknek”, mint amilyen a cselekmény, a bonyodalom, a fordulópont, vagy az expozíció teljes elmaradása. Kontinuitását a szereplők közti dialógusok határozzák meg. De ezek a beszélgetések is allegorikusak, mentesek a konkrétumoktól. Adorno szerint mindez azt a hatást kelti, hogy „a szavak szükségmegoldásként csengenek csupán, a hallgatást megzavaró kísérőhangok gyanánt”.

 | 

Metamorphosis
PALYA

Amikor ma a színház felé tartott, a rendező minduntalan roppant zavaró emberekbe ütközött az utcán. Lecsúszott egzisztenciák mind, ez kétségtelen. De mégis, leginkább az volt bennük a közös, hogy mindannyian roppant hangosak voltak. És képtelenség volt rájuk nem odafigyelni, mivel az összes úgy kiáltozott, úgy beszélt, ahogy senki más a tömegben. A hanghordozás… Talán, vagy valami más. Akárhogy is, ezek miért nem tudnak úgy beszélni, mint akárki más? Hol érzik magukat? A színházban…? Gondolatban elharapta a szót. Ó, hogy mondhatott ilyet?


 | 

Hamlet néz
PRINCZESSZ

Nincs mit, az előadás rövid tájékoztatóval kezdődik. Nyugodtan kimehetsz, ha akarsz, ezek szerint már bent vagyok. Mikor lettem néző? Hiszen ő néz engem. Egymást nézzük. A Hamlet.ws nem ad kézzel fogható kapaszkodókat a nézővé válás hagyományos folyamatához. Nem nézőként kezel, hanem önálló döntésekre képes felnőtt emberként. Gimnáziumtól a nyugdíjig. Nem akar elkápráztatni, nem simogatja a buksidat, nem ad a kezedbe könnyen gyorsan fogyasztható csinnadrattát. Annál sokkal világosabb, tisztább játékot játszik nekünk és velünk.


 | 

Határátlépések és metamorfózis a drámai/színházi gondolkodásmód területein
SIDPA BARDO

Időkoncepciónk és a hozzá viszonyuló személyiség megváltozása a színházat a kezdet-közép-vég struktúrájú hagyományos arisztoteliánus esztétikával nem fordította teljesen szembe, de átértelmezésére késztette. Gondolkodásmódunk, amíg van születés, élet és halál, ezen alapul, de a színpadon már nem feltétlenül dramatizálható formában van jelen. Ezt a szerepet inkább a film vette át. Mivel a színháznak élő művészeti jellege lett a hangsúlyosabb, ezért számára a jelenlét által az egy időegységbe koncentrálódott, intezívvé tett lét és önreflexió lett a központi szervezőerő és gondolat.


 | 

Metamorphosis
FÉLKIFLI

Keressük azt a helyet, ahol közösen, egyszerre, minden egyes résztvevőnkkel történik valami, amit jó fontosnak, igaznak hinni (még ha olykor másnak is érezzük). Ahol részesei lehetünk egy nagy egésznek, amihez mind hozzájárultunk a saját munkánkkal. Ahol részesei lehetünk egy olyan közös őrületnek, ahol mindent szabadhatna. Ahol még ha káosznak is látszik, valójában megtalálható a rendszer, vagy éppen a rendszertelenség rendszerűsége.

 | 

Tarka fonál
GAÁL E. OTTÓ

Jogos a legőszintébb felháborodás hajtotta kérdés, miért nem az ásványvizes flakonban tartjuk az ásványvizet; a válasz azonban mindennemű késlekedés nélkül kínos természetességgel hatolt a kérdező fülén keresztül annak edzett agytekervényeibe: azért mert abban vörösbor van. A láthatóan egyre fokozódó zavartságot bizony egy jó stratégának ki kell használnia! Kérsz inkább egy kis jeges teát, ott van a hűtőben, a borosüvegben – hangzott a megsemmisítő válasz.


 |