A Soros Alapítvány, mely a rendszerváltás tágan vett évtizedében egyfajta szívmasszázst adott a kultúrának, most fokozatosan átengedi a terepet a többi magánszponzornak, abban a reményben, hogy a kezdő impulzus elegendő lesz a vérkeringés további zavartalan működéséhez. Egy országban a kulturális prosperitás egyik legfontosabb ismertetőjegye a független, kísérleti műfajok virágzása. Ahol nincs alternatív művészet, ott előbb-utóbb a mainstream is kiszárad. Csakhogy – Kissinger szavával – nincs olyan, hogy Mr. Alternatív. A hosszú távú megmaradást legcélszerűbb úgy biztosítani, hogy az egyes programokon, társulatokon túl magát a közös nevezőt, a keretintézményt erősítik meg. Arnold István, a Soros Alapítvány kulturális programokért felelős munkatársa szerint ilyen keretet képez a Maszk Egyesület is, melynek működése egyúttal az alternatív színházi kultúra vitalitását is tanúsítja. Fontos szempont volt a szokásosnál magasabb összegű támogatás megítélésekor az is, hogy a Maszk nem Budapesten végzi tevékenységét, hiszen a kísérleti műfaj közönsége kevésbé centralizált, mint általában a közigazgatás. A Maszk több mint egy évtizede jó érzékkel pártfogolja az alternatív művészetet, így alkalmas arra, hogy a jövőben is felhívja a lehetséges szponzorok figyelmét a műfaj értékeire.