Meztelen testek a krematóriumban, avagy amikor a színész erőszakot tesz önmagán
bodza040306

Fizikai képességeik szélsőpontjait keresik: meddig képes valaki fél kézzel emelgetni egy bádogcsövet, úgy, hogy közben valami másnak (a játéknak) is aktív részese; hogyan képes valaki tátott szájjal hegedülni, anélkül, hogy a nyála közben ne csorogjon a hangszerre (sőt, egyáltalán ne csurogjon); képes-e valaki fejjel lefelé, hátra hajtott fejjel hosszú percekig tartó monológot „túlélni”. Ilyen és hasonló kérdések merülhetnek fel a nézőben az előadás, illetve magában a színészben a próbafolyamat alatt. És ez (az ezen kérdésekre való válasz megtalálása) az, ami kegyetlen, önsanyargató munka eredményeként születik meg.


 | 

Illúziórombolók
ACDAK

A legenda szerint a színház lelke egy fekete ajtó mögött van, s összedől az épület, ha kinyitják az ajtót. Kíváncsi voltam rá, hogy ha bemegyek, akkor mi történik. Elloptam a kulcsot, kinyitottam a zárat, határozottan megragadtam a kilincset, és beléptem az ajtón. Nem történt semmi, egy üres szoba volt ablakok nélkül. Legbelül mégis azt éreztem, mintha összedőlt volna a színház. Mindenkinek kell egy illúzió, ha más nem, akkor az, hogy le tudja rombolni az illúziókat.


 | 

Az a bizonyos wroclawi fesztivál
GROTOWSKI

A hetvenes évek elejétől kezdődően rengeteg független színházi társulás foglalkozott Grotowski eszméinek megismerésével, a bennük rejlő lehetőségek kiaknázásával. Bérczes László […] Munkájában megemlíti a független társulások élvonalába tartozókat; Paál István, Ruszt József, Halász Péter, és Fodor Tamás nevét. Fentiek, a színházművészet perifériájára szorulva (sokszor állandó játszóhely nélkül) nem hagyományos színházi terekben mutatták be előadásaikat. Nem tudom megállapítani, hogy esetükben (úgy mint Grotowski esetében is) a szükség szülte-e az ideológiát, de az biztos, hogy azóta több színházban is találunk olyan játszóhelyet, ami alkalmas arra, hogy előadásonként változó térfelfogással működjön.


 | 

Pillangó
WHATTRIP

Egyébiránt élték a maguk szokványos életét. Boldog napok után küzdelmesek jöttek, és viszont. Néha valami baj érte őket, azután megvigasztalódtak, és kezdtek elölről mindent. Egyáltalában nem érezték úgy, hogy ők különlegesebbek, mint bármely más társuk bárhol a világban. Csak néha éltek át olyan csodákat, melyeket sehogy sem tudtak megmagyarázni. Igazából úgy hitték, a csodák épp azért olyan csodálatosak, mert nem is lehet megfejteni az eredetüket és a céljaikat. Mindössze annyi volt bizonyos, hogy időnként nagy ajándékokkal kápráztatta el őket a sors.

 | 

Mi az, ami megmarad, mi az, ami él?
„MIÓTA BESZÉLGETÉS LETTÜNK”

Ezek a fogalmak már Pál Istvánhoz és a Szegedi Egyetemi Színpadhoz tartoznak. Az 1960-as, 70-es években olyan jelentőségű színházi közösséget hoztak létre, ami Grotowskiékhoz kapcsolja őket.  Az egyetemistákból álló amatőr csoport vitális ereje sajátos helyzetéből adódott. Ahogy Pál megfogalmazza: a szellemi vákuumban beszorult energiák, egy kioldott politikai zsilip hatására kiáramlottak, s őket magával sodorta. A hagyományos polgári színház kereteit, de az amatőr színjátszást is túlnőtték.


 | 

Idegen utakra terelve
SUNYATA

Tulajdonképpen minden ámítás önámítás. Amikor valamit valami másnak hiszünk, és hagyjuk, hogy egy nem valós képzet hatást gyakoroljon ránk, hallgatólagosan csapjuk be sajátmagunkat. Gyakrabban megtörténik ez, mint gondolnánk. A nyomtatott képről azt gondoljuk, ábrázol valamit, miközben színes pontok halmaza csupán (ráadásul vitathatatlanul mindenféle ábrázolási szándék nélkül). A mozgólépcső jobb oldalára állunk, mert „így kell”, miközben mindez csupán megállapodás kérdése. Értéket tulajdonítunk a pénznek, amely valójában sorozatgyártott papírlap, és megállít minket egy árván világító piros lámpa.  Mindez azért, és addig lehetséges, amíg elfogadjuk, hogy így törvényszerű.


 | 

D.
DAISY

A Goethe-kutató megbök, azt mondja, nyugodjak meg. Ez csak színház, ezek színészek, ez kitaláció. Nézek rá, most én pislogok, küldeném a fenébe, engem csak ne nyugtatgasson, és különben is, ezek szerint azért ült ide, mellém, hogy mindent elrontson. Kezdek megnyugodni, ez nem jó. A színészre koncentrálok, a szagokra (földszag van), a hangokra, és örülök, mert megint elindul, de most nem izzadok, hanem remegek. Fázok. Didergek a két alak (úr) között, azok talán néznek, én már nem is tudom, nem is tudhatom, mert innen már nincs, nem lehet visszaút, egyenesen haladok előre. Ez nem színház, ez nem színész, ez nem kitaláció. Ez véresen komoly, gondolom.


 | 

A színház mint laboratórium: az alkotás kísérlete
TIPETUPA

Magyarországon az egyetemi színpadok megjelenése jelenti az alternatív színjátszás kezdetét, s ez válik a Grotowski gondolatait és gyakorlatait felhasználó, magába olvasztó, aztán átértelmező közeggé. Jákfalvi Magdolna az 1961-ben alapított Universitast a színháznyelvi paradigmaváltás elindítójának tartja. Míg azonban Grotowski a színházát nem tartja politikusnak – még akkor sem, ha a gyakorlatban olykor akként is értelmezhető –, az az alternatív mozgalom, ami Magyarországon a hatvanas években bontakozik ki, politikai megnyilatkozás is, s azok az alkotók, akik egyik vagy másik műhely munkájában részt vettek, hangsúlyozzák ezt a szerepet.


 | 

Magick
CALVADOS

…az én megfigyeléseim és élményeim alapján a magick képes áthidalni társadalmi, kulturális különbözőségeket, a maga csodájával egyszerűen hatni. És ebből kiindulva azt feltételezem, hogy köze van a színház ősi, általunk elképzelt idealisztikus állapotához, amikor a színház még kiemelt fontossággal bírt az emberek, a közösség életében, a szellemi élet központi tényezőjének számított, szentséggel bírt, tehát közös szertartás volt.


 | 

Illúzió és dezillúzió dialektikája Grotowski színházfelfogásában
GALATEA

Elméleti írásainak és nem túl sok – alig több mint egy tucatnyi –, de a kísérletezés jegyében született rendezésének célja az eklekticizmustól, a különböző művészeti ágak – különösen a nagy riválisok: a film és a televízió – gyarmatosító eszközeinek uralma alól felszabadított „szegény színház” megalkotása. Ennek érdekében a színház sajátosságainak keresése során Grotowski lemondott a hagyományos, „gazdag színház” teatralitás és illúzió potenciálját egyaránt magában hordozó eszköztáráról, hatásukat mégsem sikerült teljesen kiküszöbölnie.


 | 

Esti illúzió
FÉNY

Másfélórás darab szünettel megszakítva, ami a valóságról szól, pontosabban arról, hogy a történet megalkotója hogyan látja a valóságot. Egyszóval a valódi élet bemutatása néhány négyzetméteren. De olyan, mintha ott és akkor velünk is megtörténne. Mi is szereplői vagyunk az eseményeknek, hiszen a szereplő érzelmi tusáját mi is megvívjuk. Illúzió az egész. Ahogy így gondolkodtam, a velem szemben ülő férfi kérdőn rám mosolygott. Az az érzés támadt bennem, hogy ez egyszer már megtörtént velem. És akár meg is történhetett.


 | 

Valóság és illúzió a reneszánsz és barokk drámákban
ORLANDO

Az erzsébetkori bosszúdrámákban, tragédiákban, mint ahogy a Hamletben is láthattuk, gyakori motívum, hogy a szereplő szerepet vesz magára, azaz színlel. Általában a negatív figurák persze (pl. Edmund, vagy Jago). A komédiákban ez az elv sokkal gyakrabban érvényesül, sokkal egyszerűbben és tisztábban, hiszen a félreértést, mint a komédia alapvető dramaturgiai elvét szolgálja. Shakespeare nagy komédiáiban a szerep, a „külső” én, terméke Ganiméd (Rosalinda), Cesario (Viola), ám az álöltözet itt túlmutat az addigi paradigmán (újkomédia, rómaiak, olasz reneszánsz), ahol az álöltözet, az álöltözet általi nemváltásnak kizárólag praktikus okai voltak. A szerep önéletre kel, lehetetlen megzabolázni, a nemek határait, az androgünitást feszegeti, és nyugtalanító kérdéseket hagy maga mögött: Olivia vajon Cesarioba, az illúzióba szeret bele, vagy az illúzió mögé bújt, s az azt irányító Violába?


 |