Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Sajtószoba

 

Sajtószoba

Írások a fesztivalról

nyomtatható verzió

A vérnősző barom jön a JATE-klubba

A mai nappal megkezdődik a Szabad Színházak nemzetközi találkozója a városban, melynek során neves és kevésbé neves ismert színházak lépnek fel a város szinte minden színjátszásra alkalmas helyén. Péntek este a JATE-klubban lép színpadra a Közép-Európa Táncszínház, amely a nevesebb társulatok közé tartozik, s valószínűleg a szegediek közül sokan ismerik őket, hiszen közreműködtek a La Mancha lovagja előadásain is.

A találkozón résztvevő társulatok többsége az alternatív színházak csoportjába tartozik, a KET viszont a Budapesti kamaraszínház égisze alatt működik.
S hogy mégsem hagyományos táncegyüttesről van szó, arra garancia a két rendkívül fiatal és tehetséges vezető Szögi csaba és Énekes István személye. A társulat egyik arcát megismerhettük a búsképű lovag történeteinek előadásain, pénteken pedig egy ettől szögesen elütő, L'art pour L'art műsorral, egy alternatív színházi előadással lépnek a JATE-klub színpadára. Szögi Csaba, a KET igazgatóját még az előkészületek alatt kérdeztük a szabad színházak fesztiváljáról.
- Tavaly nem jöttünk a találkozóra, mert nem tudtunk róla. Sajnos kevés sajtóvisszhangot kapott, pedig most megmutatták az előző évi programot, s láttam, hogy hatalmas őrület volt. Remélhetőleg rendben lesz a felázás után a JATE-klub, hiszen fantasztikusa tér ott. Budapesten a Kamaraszínház stúdiószínházában - melyet mi csak mosókonyhának hívunk a méretei miatt - mutattuk be először "A barom vérnősző visszatér" című darabot. A tér annyira kicsi, hogy már eleve kihívást jelentett ott játszani. technikailag nagyon jó a felszereltsége, azonban a nézők patkó alakban ülnek, két sorban és beférnek vagy nyolcvanan.
Belül marad egy 4x7 méteres színpad, miközben a darabban 18 táncosvesz részt, plusz a koreográfus, Énekes István és a volt szegedi költő, Zalán Tibor.
- S ezt a darabot hoztátok Szegedre?
-Igen. A műsor Ady Endre verseire épül, két nagy muzsikus, Ács Gyula és Hefner Attila szerezte a zenéjét, utóbbi a KI Mit Tud?- on nagy sikert arató Swetter együttes zenésze és zeneszerzője volt. Azért is szerencsés ezzel a darabbal bemutatkozni, hiszen itt megtekinthető a teljes eklektikánk, s megismerheti a közönség, hogyan is gondolkodunk mi a táncról. Nagyon nehéz lenne arról beszélni, hogy hogyan keveredik a néptánc és az öszes többi táncos irányzat bennünk vagy a darabjainkban. El kell jönni és meg kell nézni! Ha hatással vagyunk a nézőre és el tudjuk varázsolni, akkor nyert ügyünk van.

(T.V)
 Délmagyar, 1992. augusztus 4.

2007.02.20

forrás: MASZK

Valpurgis-éji életenergiák


- Szabad Színházak Nemzetkőzi Találkozója -


Az utóbbi időben megfigyelhető, hogy a hagyományos és alternatív színházak játékmódja egyre jobban közelít egymáshoz. Különösen a szöveg nélküli, mozgáson alapuló előadások esetében. A balett ma már egész távol áll a klasszikus formanyelvtől, egyre több társulat határozza meg magát táncszínházként... S a tánc is egyre kevésbé színpadi, közelebb van a természetes emberi mozdulatokhoz. Nagyobb szerepet kap az emberi test egésze, így az arckifejezés.
A táncosok már-már megszólalnak, nem szavakkal, csak hangokkal, a mozdulatok természetes kísérőjeként. A nem hivatalos mozgásszínházak ugyanígy nyitnak a hagyományos színházi megoldások felé, a produkciókban egyre nagyobb szerepet kap a szerkesztettség, a történet, a folyamat; a hangeffektusokból zene lesz, a mozgásból tánc, a képekből dráma.
A jászberényi tanítóképzősök, a PONT Színház tagjai másfél éve dolgoznak együtt, de a Boszorkányszombat című mozgás-produkció, amelyet a szegedi Szabad Színházak Fesztiválján mutattak be, az első előadásuk. Az közben eltelt időt felkészüléssel töltötték, az egymásra hivatkozást tanulták.
A darab is a próbákon született meg, a testek mozgásából. Aiszkhülösz Eumeniszek című darabja alapján. Írta és rendezte a csoport vezetője, Várszegi Tibor. A koreográfus Gemza Péter, a zenét Dóra Attila és Készég László szerezte. Improvizatív előadás, az írói és színészi munka egyszerre él, a formanyelv nagyon fontos.
A Boszorkányszombat éjszakáján sötét erők kelnek életre, amelyek megpróbálják legyőzni az embert. Lehet küzdeni ellenük, megadni magunkat, pillanatnyilag vagy végleg, lehet harcolni a másikért, és cserbenhagyni is. Azt tenni, amit mások, vagy kiválni a csoportból, egyedül maradni, majd másokhoz csatlakozni. Lehet elfogadni és elutasítani, elszántan küzdeni vagy iróniával szemlélni. Egyet nem lehet: kimaradni.
"Iszonyú életenergiáink vannak, amelyek erősebbek, mint a halál. Azt üzenjük, hogy ezeket az energiákat be lehet kapcsolni. Fegyelmezetten, technikával és lélekkel." - vallja a rendező.
Nem tudni, a nagybőgő és a szaxofon egymás után következő hangjaiból mikor lesz zene, a ritmus teszi-e vagy a dallam, a harmónia vagy a disszonancia. Az sem érhető tetten, az emberi test mozdulataiból, hogyan lesz tánc, az ívből vagy törésből; a szerkesztettség, a folyamat kelti a drámát, vagy épp az ellenkezője. vagy csak a hangszer és a test.
A JATE-klubban a szegedi Anselmus Repülőszínház, a József Attila Tudományegyetem öntevékeny művészeti csoportja Kleist Aphytrion című darabját mutatták be, Dési András rendezésében. A Bálint Sándor Művelődési Házban a pozsonyi STOKA csoport mutatott be látványhatásokra és nonverbális kommunikációra épülő előadást Impasse címmel. A rendező Blaho Uhlár. A régi zsinagógában a szabadkai AIOWA Színház Büchner Wozzekjét adta elő.

(K.G)
Délmagyar, 1992. augusztus 7.

2007.02.20

forrás: MASZK

Viva Espana!

- Szabad Színházak Nemzetkőzi Találkozója -

Az idei színházi fesztiválon rendkívül változatos, sokszínű programból válogathat az érdeklődő közönség: a már klasszikusság vált dráma szinte szokványos színházi megjelenítésétől a mozgás- és táncszínházakon át a legmegdöbbentőbb színházi kísérletekig. A találkozó első napján némi bonyodalmat okozott a módosult program, a rakoncátlankodó technika, a sorozatos késés, így nehéz volt minden előre kiszemelt előadást megnézni.

A JATE auditorium maximumában F.G Lorca Bernarda Alba háza című drámájának adaptációját mutatta be az Alkalmi Színház (JATE). Öntevékeny csoportként csak idén vették fel ezt a nevet, de már 1987 óta dolgoznak együtt a Próbatársulat égisze alatt, művészeti vezetőjük Nagy Katalin. Az előadás több szempontból ígéretes volt:
Sikerült a Lorca-dráma atmoszféráját, 1936 forró, fülledt, vészterhes spanyol nyarát megteremteni; sikerült a spanyol falu kíméletlen morális tradícióit vasfegyelemmel örző matróna, Benarda Alba, és a rideg szokások ellen, a szerelem jogáért küzdő legkisebb lány, Adela konfliktusát megmutatni; kidolgozott volt a mindenkit megmételyező gyűlölködés, az intrikák, a leskelődések, a mérgező féltékenykedések, az összezárt asszonyok poklának bemutatása; voltak jól eltalált karakterek (Adela, Augusta).
(Kár, hogy a fesztiválra készült bulletin nem közli a szereplők névsorát, nem segítve ezzela "kívülről jött" nézők tájékozódását a belterjes alternatív színházi körökben.)
Az eredeti dráma görög sorstragédiákra emlékeztető hangulatát az arcfestéssel és az egyenes vonalú, súlyos fekete gyászruhákkal is sikerült erősíteni, de az adaptáció következetlensége, tévedése, hogy Adela nem öngyilkos lesz, hanem az anyja öli meg. A tragédia így nem sorsszerű, hiszen Adelát a boldogságot, a beteljesülést hozó lázadása, kitörése után a spanyol falu, az embertelen, kegyetlen tradíciók, az értelmetlenül merev erkölcsi dogmák fojtják meg. A gyermekgyilkos anya már egy másik dráma...

A fesztivál első napján este a Dugonics Téren mutatkozott be az 1987-ben alakult szentpétervári DO Színház is. A tájékoztatóban így vallanak magukról: " A legnagyobb vonzerőt számunkra az életben tabunak számító ideák jelentették. Legyőzni az emberi tehetetlenséget, megismerni a most létező és a régi rituális tradíciók, karneválok, misztériumok művészetét. kezdettől fogva megpróbáltuk elkerülni a következő szavakat: színész, színjáték, színház."

Még este 11 óra után is megtelt a nézőtér a színházi teremmé alakított régi zsinagógában, ahol a budapesti Dream Team Színház mutatta be Dalinláda című produkcióját "Salvador Dali írott és festett művei nyomán." A kétszemélyes darab profi szereplői, Balázs Mária és Tóth Imre nagy sikert arattak, ahogy a műsorfüzetben olvastam: " Az erős érzelmi töltéssel bíró zene, a furcsa mozgásvilág, a katalán, francia, orosz szöveg lüktetése, a Dali ihlette díszletek és jelmezek egy nem létező és mégis ismerős világba, egy "dalinista" álomba repítenek. A Dalinláda stílusa meghatározhatatlan."

(Hollósi Zsolt)
Délmagyar, 1992. augusztus 6.

2007.02.20

forrás: MASZK

Alkalmi alternatívák

- Megnyílt a nemzetközi színházi fesztivál -

Tegnap délután a JATE központi épületének belső udvarán nyitották meg a Szabad Színházak második nemzetközi találkozóját. A fesztivál szervezői nevében Fábián Zsolt, a Magyarországi Alternatív Színházi Központ (MASZK) vezetője magyarul és angolul köszöntötte a résztvevő társulatokat és a közönséget, majd Balog József, a Szegedi Színházi Páholy elnöke néhány mondatban szólt a fesztivál céljáról, a szabad színházak jelentőségéről. Végül Nikolényi István, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója és Csirik János, a JATE rektora kívánt az együtteseknek sikeres szereplést, a közönségnek jó szórakozást. A találkozónyitánya a jászberényi pont Színház társulatának improvizációja volt a Dugonics téren, majd az Alkalmi Színház Lorca: Bernarda Alba háza című darabját mutatta be a JATE Auditórium Maximumában.

Délmagyar
1992. augusztus 5.

2007.02.20

forrás: MASZK

Alkalmi Bernarda Alba

- Szabad Színházak -

Amikor a közönség beszivárog az egyetemi nagyelőadóba, a szereplők már a színen állnak. A család teljes legénysége, amely kizárólag nőkből áll. Lorca Bernarda Alba háza darabja épp azt a helyzetet elemzi, amikor egy família férfi nélkül marad. Meghalt a ház ura, s az új parancsnok az anya (Bernarda Alba) kiadja az ukázt: a gyász nyolc évig tartson, s addig férfi nem léphet a házba. Ezután rögtön fellépdel a színpad bal oldalán lévő, fehér lepellel borított trónszékre, három lépcső vezet fel hozzá. Ezt a helyet el sem hagyja egészen az utolsó jelenetig.
A színpad terét két piros függöny osztja három részre. A (rendezői) balon a fehér trón látható, a jobb felén mosdóhely, lavórokkal, tálakkal, korsókkal, ezek is mind fehérek. Középen pedig egy fekete körasztal, fekete székekkel. A szereplők, anya, lányok, unokahúg, házvezetőnő ugyancsak feketében, de amint levetik a lepleket elő-előbukkan fehér kombinéjuk. Ha tetszik: a felszín és a mély közötti ellentmondás jelképe.
Jelenetváltáskor többnyire nem a szereplők mozognak, hanem a függöny nyílik és csukódik, még statikusabbá téve az amúgy sem túl mozgalmas darabot.
Csak egy lány merészel kilépni ebből a kétszínű világból. A szép Adele jelenik meg mintás, zöld ruhában. A szabálytalanság feltűnő, sőt: vészjósló. S a jelzésből valóban tragédia következik: a lázadó lányt anyja megfojtja.
Az Alkalmi Színház névvel sajnos nem jelzett színművésznői közöl Auguszta sápadt tekintete volt a legerőteljesebb szín, bár neki is inkább a szótlan jelenléte, mint színpadi beszéde, s játéka volt szuggesszív.

(márok)
Délmagyar,1992. augusztus 6. Csütörtök

2007.02.20

forrás: MASZK

Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció