THEALTER - A fesztiválról

A ZSINAGÓGA ŐREI

Mostmár harmadik éve, hogy a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója névre keresztelt fesztiválunk egyik helyszíne a szegedi Régi Zsinagóga. Ez az egyszerű mondat azonban egy olyan helyzetet takar, mely tulajdonképpen kulcs lehet az egész munkánk megérzéséhez.
Amikor 92-ben a MASZK Egyesület tagjai is bekapcsolódtak a fesztivál-sorozat megrendezésébe, elsőnek volt alkalmam kinyitni a Régi Zsinagóga épületét. A hatalmas terem félig teli mindenféle szeméttel, ipari-, konyha alkatrészek, szétrohadt vöröskeresztes hordágyak – és az a bizonyos Tér, igen így, hogy Tér, hiszen ott állt a Színház. Azt mondtam akkor Balog József – később barátommá vált – fesztivál igazgatónak, amit ő is tudott már korábban előttem: itt álla Színház, a mi Színházunk.
Ennek mostmár több éve. Hogy mi van ma? Természetesen semmi és minden egyszerre. Az a hatalmas lehetőség, amit a tér kínál, és az a szándék, hogy élettel kívánjuk azt megtölteni – farkasszemet néz egymással.
Ebben a városban, Szegeden, az elmúlt négy évben, amióta aktívabban bekapcsolódtam a kulturális élet szervezésébe, nem történt semmi. De hogy egészen pontos legyek, egyáltalán semmi. Egyetlen művészeti ágban sem jöttek létre progresszív műhelyek, alkotóközösségek, és ami ugyanilyen fontos, olyan helyek, ahol az alkotófolyamatok megjelenni tudnának. Nincs mecenatúra, nincsenek bizonyosan számonkérhető koncepciók a kulturális vezetés részéről, csak a teljesen amatőr próbálkozások tömkelege.
16 éve, amikor az akkori Városi Tanács megette a Zsidó hitközösségtől az épületet, nem egészen hárommillió forintért, koncerttermet akartak kialakítani belőle. Aztán ennyi. Kiderült, hogy a homogén tér kiszolgálására a szabványok szerint még egy Zsinagóga nagyságú épület kellene kialakítani, erre pedig nincs mód. Majd elteli közel tizenöt év, a város vezetése hol megszavaz összegeket a felújításra, hol pedig visszaveszi azokat. És emellett a kulturális bizottság nemrég kitalálta, hogy a sok felmerült igény miatt a hasznosítási tervet úgy módosítják, hogy nemcsak koncertterem de kiállító hely és befogadószínház is egy helyütt kell, hogy megvalósuljon.
És közel az a tény, hogy A szegeden egy évben színházra költött pénzből négyszer lehetne a Zsinagógát felújítani. Hogy a Szegedi Nemzeti Színházban készült előadások milliókba kerülő díszletei a szabad ég alatt rohadnak szét a raktár területén – néhány előadás után. De nem is ez a fontos. Sokkal inkább az, amiért elhatároztam, hogy megírom mindezt.
Az történt ugyanis, hogy mostanra már bizonyossá vált: jövő tavasszal, ahogy a hideg felenged, megnyitja kapuit a szegedi Befogadó Színház a Régi Zsinagóga épületében.
Addig is nyugodt vagyok , az Épület őrzői éberen ügyelnek arra, hogy minden rendben menjen. Az idén, amikor harmadszor nyitottam ki a Zsinagógát, akkor láttam meg őket. Az üres térben fellebbent a két nagy pillangó, akik itt laknak, s akik őrzik életterük.
Már csak velük kell megegyeznünk, hogy beengednek-e. Én biztos vagyok benne.

FÁBIÁN ZSOLt

Januárban azt mondtuk Fábián Zsolt barátommal, a MASZK Egyesület elnökével, hogy nyári színházi fesztiválunkra Szegedre hozzuk a Balkánt.
Nem sikerült. Zágrábban vagy Ljubljanában hallani sem akartak a Balkánról; később, a tradicionális balkáni területek színházaival tárgyalva már nem is használtuk ezt a kifejezést. Dél-Európa színházai közül viszont sokan bemutatkoznak a Fesztivál egy hete alatt. Olyan csoportok is, melyeknek országai háborúban állnak egymással. Olyanok is, akik között végsőkig felszített ellentétek okoznak riadalmat. És olyanok is, amelyek barátként képzelik el a jövőt. A jövőt, amely ott – délen – készül. Vérrel írják át a határokat, s mégsem hallgatnak a Múzsák. Minden és mindenki színházzá változtatta a környezetét, hiszen ez marad az egyetlen kommunikáció a romok között.
Szarajevó ma VILÁGSZÍNHÁZ maga! S mi pedig színészei vagyunk egymásnak, úgy, ahogy talán még sohasem.
Kérem, nézzük meg egymást! Hogy a jövő még inkább a Múzsáké legyen!

balog józsef

A fesztiválról

Ismertető

Intro

MASZK

Stáb