Táncszínházi ünnep

- A Szegedi Kortárs Balett a régi zsinagógában -

Remek táncszínházi esttel zárult az "Anna Frank Világa" toleranciafesztivál: a hét végén, szombaton és vasárnap este láthatták a szerencsésen jegyhez jutók a régi zsinagógában a Szegedi Kortárs Balett két részes előadását.

Izraeli művész, Amir Kolben "G is L - 2" című művének és a koreográfusi pályát szinte azonnali sikerrel kezdő (az Inspiráció '96 koreográfusi versenyen első díjat szerzett) Juhos István balettjének ideális teret adott az omladozó ódon épület. Mert atmoszférája van. És mert rossz állapota ellenére valahogy sikerült profi szcenikusoknak a modern technikájukkal berendezni benne a világítástechnikai bravúroktól (beleértve a mécsesekkel való rafinékat és a lézerfény-hatású lámpatrükköket) a multimédiáig fölvonultatni sok mindent, ami színházi varázslatokra alkalmas. Mindkét produkción jól érzékelhető volt, hogy a hely szellemét is és sajátságos adottságait is messzemenően figyelembe vették az alkotók - előnyt kovácsolva a színháznál mostohább viszonyokból.
Amir Kolben szentségtöréses gesztussal az ezredvégi előadóművészet modern eszköztárával nyúlt a balettirodalom egyik legismertebb klasszikusához, a Giselle-hez. Ez persze azt is jelenti, hogy az első pillantásra talányosnak tetsző címen (tessék összeolvasni a betűket: "G is L - 2") kívül nem sok minden utal a klasszikus Perrot-koreográfiára, sem a történet vadromantikájára. Inkább "atmoszférikus idézetek" vannak, minden érzékszervünkre ható - nagyon mai - hangulatok, s persze a szereplőket, ha éppen akarjuk, "be lehet azonosítani". A sokféle stílusból ötvözött modern mozgásvilág, az első élő és gépi zenék, a vetített képek, a számítógépes animáció, az egyszerű és nagyszerű kellékek között akrobatikus mutatványokra is képes virtuóz táncosok (Molnár Zsuzsa fantáziás, ötletdús és mégis alázattal szolgáló ruháiban) megragadó összhatást érnek el. A legerősebbek talán a villilegenda ősnyomában megkonstruált jelenetek: a mindenkori "halálba táncoltatások" emberek legnehezebben fölfogható, megemészthetetlen kínjának, a kiszolgáltatottságnak látványszínházi előhívásai. A leginkább attraktív hatású, szent helyszínre komponált képek pedig a másikért való önfeláldo9zás kifejezései.
Nehéz kiemelni bárkit a szereplők, a közreműködők és az alkotó közül: a táncosok, Michaela Brzenzinka, Valentina de Piante, Panja Fladerer, Kovács Anita, Markovics ágnes, Beatrice Scherz, Giulianna Urciuoli, Zarnóczai Gizella, Pataki András és Topolánszkí Tamás, valamint a hegedűn közreműködő Koszthándi István, a jelmez- és díszlettervező Molnár Zsuzsa, a koreorgáfia mellett a látványhatásokat komponáló Amir Kolben - hatalmas tapsot kapott.
Rendkívül artisztikus szcenikai és - egyenlőre Juronicshatásokról árulkodó, de kétségtelen személyes invenciót is mutató - mozdulatművészeti megoldásokkal dolgozik Juhos István a Te Deumban. Ingrid Göttlicher ruháiban keleti vallásokat, egyszersmind általános emberi hiteket, örök szertartásokat idéz a három pár táncos - Valentina de Piante, Panja Fladerer, Zarnóczai Gizella, s a Juhos mellett Juronics Tamás és Kalmár Attila. itt is gépi és élő (Bach) zenére, valamint énekszólóra komponált a látvány: az emberarcú Isten - istenarcú Ember mozdulatszínházi himnusza.

(Sulyok Erzsébet)
Délmagyar, 1996. június 3.

2007.02.20

forrás: MASZK