A Krétakör Színház tagjai lelkiismeretesen, sőt szinte lelkesen járták sorra tegnap este a fesztivál helyszíneit, rutinos színházi emberekhez illetlen módon érdeklődve a többi résztvevő produkció iránt. Mindeközben még arra is maradt idejük, hogy a kenyéradó lapja címével ellentétben (de persze külső okokból) a legkevésbé sem eksztatikus riportert felvidítsák pár jó szóval, melyeket ehelyt közlünk:

Bodó Viktor színész úr vidítása
Nemrég Budapesten megpróbáltunk behatolni a Ráckert nevű közkedvelt szórakozóhelyre. Hogy megadjuk a módját, ahogy illik, az entrée-t Ifástul képzeltük el. Gondoltuk, vállaljuk a kockázatot, ám a jobbszélen hiba csúszott számításba. Nemcsak az Ifa jött be velünk, hanem az egész kapu is.

Lőrinczy Attila drámaíró úr vidítása
Én azért kísérem el a társulatot mindenhová, és ide, Szegedre is, mert titokban abban reménykedem, hogy a Süsü (Schilling Árpád rendező úr) egy szép napon nekem is ad majd valamilyen szerepet. Igazából mindig is színész akartam lenni. A legtitkosabb vágyam pedig az, hogy egyszerre játszhassak hullát, papot és nőt. Arról álmodozom, hogy nejlonzsákban cipeljenek ki a színpadról.

Bánki Gergő színész úr vidítása
A vándorszínészkedésben én egész egyszerűen azt szeretem, hogy teljesen más, mint a hagyományos kőszínházi munka. Nemrég játszottunk egy helyen úgy, hogy egy zsúfolt téren, mindenféle zajok és tömegmozgások közepette kellett kiállnunk ki a nézők elé. Nagyon sokan járkáltak a téren, volt, aki végig a Harley Davidsonját turbóztatta, úgyhogy nekünk túl kellett kiabálni a motorhangot -- de közben egyre többen álltak meg a színpad előtt is, és ők figyelték az előadást. Az egész valami olyan különös helyzet volt, amellyel máskülönben nem találkoztunk volna.

Rába Roland színész úr vidítása
Most így hirtelen semmi vidámat nem tudok mondani, esetleg elmondhatom neked, hogy mikor játszunk... Érdekel? Nahát holnap (csütörtökön) este játszunk Szegeden, és ami még jobb, hétkor. Ez, remélem, elég vidám.